2016. november 24., csütörtök

121.- Melegen ajánlom

A szeretet minden formája fontos
Pont ma olvastam egy igen érdekes bejegyzést, amelyben Alföldi Róbert vallott a homoszexualitásáról. [link: http://bouvet.cafeblog.hu/2016/11/23/alfoldi-robert-nem-vagyok-buszke-ra-hogy-meleg-vagyok/] (A monitor túlfelén ajánlom minden begyöpösödött bármifóbnak, hogy a későbbi hiszti elkerülése érdekében inkább x-elje ki a bejegyzést. Kivétel, ha nyitott egy minimálisan is arra, hogy másnak eltérő véleménye lehet.)
Sok-sok éve még pici lánykaként megkérdeztem édesanyámat a témáról, miszerint léteznek-e olyan emberek akik a saját nemüket szeretik. Ő elmondta a tényeket nekem mindenféle ítélkezés nélkül, így belém is azt a fajta toleranciát plántálva, amellyel ő is fordul mások felé. Ez a fajta hozzáállásom a mai napig tartja magát és ugyanúgy tudok örülni bármikor és bárkik közt, de őszinte szeretetet látok a világban. Nem vagyok hajlandó ilyen dolgok miatt megvetni bárkit, akár ismeretlenül.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek dolgok, amik nálam is képesek kicsapni a biztosítékot, de azok alapvetően olyanok, amelyek a normális viselkedésen jócskán túl vannak. (Szubjektív megítélésem szerint)
Sokszínű szerelem
Példának okáért ott a Pride. A színtiszta provokáció. Amennyiben ezt lehetne kulturált keretek közt lerendezni, mindenféle magamutogatás, feltűnési viszketegség, gyűlölködés, valamint közszeméremsértés nélkül, akkor felőlem az vonulna fel, aki csak akar. Ilyenkor a két ellentábor egymásnak feszül, miszerint "Egy magát kiművelt emberfőnek tartó ember nem vonulna fel bőrtangában egy pávatollal a hátsójában az Andrássy-n." valamint "A radikálisok minősíthetetlenül viselkedve bírálnak embereket azért, amilyennek születtek." Mindkettőben van valami.. Elvégre az éremnek mindig 2 oldala van.
A melegházasságról..
Egyedülálló szülő-gyermekeivel
Ebben a helyzetben is két hang hallatja magát leginkább. Az egyik oldalról azok, akik a házasság intézményének megszentségtelenítésének tartják, ha 2 azonos nemű kötné össze ilyenformán az életét, a másik részről pedig, hogy ugyanolyan joguk volna törvényesíteni a szerelmüket, mint bárki másnak. Őszintén én az utóbbi táborral értek egyet. A későbbi gyermekvállalás tekintetében pedig közel sem az a "legrosszabb" alternatíva, ha egy gyermek mondjuk azonos nemű szülőkkel nő fel. Mert aki szerint például egy agresszív-alkoholista szülő sokkal inkább formálja pozitív irányba egy kiskölyök jellemfejlődését, annak csak gratulálni tudok és javasolni neki, hogy kezeltesse magát. A homoszexualitás nem felvett szokás a magatartászavarokkal ellentétben. (Amelybe a fentebb említett problémát is beleszámítom.)

Miért nem tudunk egyszer ítélkezés nélkül tekinteni a másságra? Magunkkal kellene foglalkozzunk és a saját portánkon sepregetni, ahelyett, hogy ujjal mutogatunk..
Gondoljunk inkább bele a másik helyzetébe. S, ha nem is értünk feltétlenül egyet, legalább számoljunk el háromig.. Vagy harmincig.

2016. november 14., hétfő

120.- Használati útmutatók 1. Rész- A Férfiakról

Egyre több olyan cikkbe futok mostanában, hogy hogyan kell kezelni a két nemet, s a nagy általánosságok mellett igazán érdekes irományokba is botlok. Ma például ami kifejezetten tetszett az ez volt: http://pozitivnap.hu/eletmod/hasznalati-utasitas-ferfiakhoz-25-pontban

Na, de címhez hűen szeretném a dolgokat az érem mindkét oldaláról megközelíteni, s először elsősorban hölgytársaimhoz szeretnék szólni. Midőn egész életemben nagyon-nagy többségben fiú barátokkal áldott meg az Élet, így egy minimális rálátásom adódott az Erősebbik Nem vágyaira.

Hogyan kezeld a Férfit? Az első 5 pont
 1. Ne akard gyökeresen megváltoztatni!- Az egyik legkomolyabb gond, amit felfedeztem az évek során az az, hogy a lányok hajlamosabbak elkezdeni anyáskodni a szeretett mellett. S ez nem csak a gondoskodásban merül ki, ami természetes, bár egyre inkább "kihaló állatfajnak" látom az ilyen Nőket. Az ember úgy szeret bele a párjába, ahogyan van. S, ha már eleve olyan elvárásokkal megy egy kapcsolatba, amilyen mértékűt saját magával szemben nem tűrne el, akkor már ott ette meg a rosseb az egészet.


2. Engedd szabadon!- Igen, teljesen természetes (leggyakrabban az első időszakban), hogy minden percet vele töltenél. Minden éjjel vele vágynál elaludni, s reggel mellette ébredni. Szép is ez, de tudomásul kell vennünk, hogy ő is egy független félként érkezett ebbe a kapcsolatba. Megvolt az Élete már azelőtt is, hogy Téged választott volna. Dolgozik/tanul, családja, barátai, kötelezettségei vannak, amelyeknek továbbra is eleget kell tennie. Mindemellett pedig próbálja úgy igazítani a szabadidejét, hogy Veled is a legtöbbet tölthessen el és a barátait se hanyagolja. Ezért nem szabad neheztelni rájuk. Itt nem a prioritásokról van szó, hogy kevésbé lennél fontos neki, ha néha csap egy görbe estét a barátokkal, akár nélküled. Sőt, sokkal jobban fog hiányolni, ha ezekre a felvetésekre egy mosollyal reagálsz mintha kivered a hisztit és előtör a házisárkány, vagy a Nőstényördög, aki lelki terrorral akarja otthon fogni állandóan.

3. Adj magadra!- Tudom, vannak élethelyzetek mikor egyszerűen majdhogynem fizikai képtelenség teljesen puccba vágni magát az ember lányának, mert persze nekünk is megvannak a saját gondjaink. Ettől függetlenül oda kellene figyelni, hogy teljesen ne eresszük el magunkat etéren. Senki nem várja el, hogy a nap 24 órájában talpig sminkben, Victoria's Secret csipkefehérneműben készítsd el a 8 fogásos fejedelmi vacsorát. Nem végletekben kell gondolkodni hanem megtalálni az egészséges egyensúlyt, ami annyi, hogy ne állj úgy a kedvesed elé, ha fintorogsz a tükörbeli látványtól. (Nem az önértékelési gondokkal küzdő csajokról beszélek, az más lapra tartozik)

4. Legyél egyenes és korrekt! - A célozgatásból a pasik legtöbbje nem veszi a lapot, ők másképp vannak összerakva, talán pont azért, hogy nekünk is legyen elég vér a pucánkban leülni velük és megbeszélni a dolgokat. Természetesen nem minden nap rázúdítani szegény delikvensre az összes hibáját, amit 1886 telén elkövetett, de arra viszont szükség van, hogy egyenesen a szemükbe nézve megmondjuk nekik, ha valamire vágyunk. Sokkal jobban értékelik ezt ők is mintha burkoltan célozgatnánk aztán a fejükhöz vagdosnánk mit nem hajlandók megtenni. Illetve játszani sem korrekt az érzéseikkel, mert bármilyen hihetetlen mindnek vannak. Ha valami nem megy és menthetetlennek találjátok, akkor együtt kell megbeszélni a továbbiakat.,

5.-Szeresd és tiszteld!- Nem hittem volna, hogy egyszer ezt is szükségesnek látom majd beleírni, de valóban fontos kiemelnem ezt is. Nem egy lányt hallottam, aki olyan minősíthetetlenül beszélt a barátjával (nyilvánosság előtt is!) hogy kinyílt az én zsebemben is az a bizonyos bicska. Mindamellett, hogy olyat is hallottam, hogy mikor együtt elmentek bulizni a lány alkohol hatására kimutatta a foga fehérjét.. Vagy csatak készen üvöltözött,vagy a nemesebbik felét dörgölte más hímek ágyékához. Majd mindezek után még ő érezte sértettnek magát, mikor szakításra került a sor.
Drága Hölgyek, hát figyeljünk már oda, hogy ne igyunk annyit, hogy másnap a fejünket kelljen fogni mit műveltünk. (Természetesen ez a másik nem tagjaira is vonatkozik, de arról majd a későbbiekben)

Folytatása következik... 

2016. november 11., péntek

119.- Kitörés

Hamvadó cigarettavéggel kezemben ülök az éjszaka közepén a hófehér laptop előtt, s az Élet mikéntjén gondolkodom. Erőm teljében is lelkileg sérülten tüdőzöm le a biztos halált, s szemem előtt képek lebegnek, melyek nem hagyják, hogy békésen lépjek az álmok színes mezejére. Kísértenek démonokként utolsó pillanatok, mikor mára halott szeretteim utoljára láttam. 

Alkoholos bódítókkal teli üvegek kívánnak olyannyira magukhoz csábítani, s kezem nyúlna is feléjük, lábam nem indul meg. Egyszerűen a bennem lévő tartás nem engedi, hogy olyanná váljak, akit már akkor megvetnék mikor szembenézek vele a tükörben. Tudom, hogy ők sem akarnának ilyennek látni, s én sem tudnék szemükbe nézni az italos üveggel a kezemben, teljesen szétcsúszva. 
Könnyű azt mondani, hogy csak a szépre gondoljunk vissza. Ezekben a kezdeti időszakokban még maga az elképzelés is meddő. Nem kezdek bele az önsajnáltató monológba, miszerint így fogjuk végezni, s akkor még szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Ennek pedig egy nagyon egyszerű oka van... Élni kívánok, puszta létezés helyett.
Kell a francnak a nyitott sportmerdzsó, a plasztikcsöcsök, a puszta lóvé, amit arra fordítanék, hogy a rothadó belsőmből üvöltő színtiszta ürességet palástolni kívánjam késekkel, varratokkal és sminkkel. Majd míg a fene nagy szabadságomról szónokolnék, amire olyannyira vágyom, észre sem venném mekkora undorító féreggé váltam. S nem azért, mert van pénzem vagy épp nincs, hanem mert azokon az embereken tipornék át, akik tűzön-vízen keresztül mentek volna Értem. Nem az ajándékaimért, a kocsimért, az áhított létszínvonalért vagy az üres ígéreteimért, amiknek egyre kevesebben dőlnének be. S mikor magamból kifordulva tekintgetnék minden nap a pohár fenekére, hogy "áhított életszínvonalam" terheit enyhíteni próbáljam jönnék rá, hogy az emberi értékek egyike sem megvásárolható. De akkor már késő volna, mert ilyen ez a show business tesókám.. 
Míg a sznobok a magamfajta szabadságharcos elvekkel rendelkező kis porba fingó átlagmanyin csak hangosan nevetnek, addig magam folyton azon agyalok min tudnék változtatni, s voltaképp...bármin. 
Rájöttem mennyire szánalmas dolgokat műveltem eddig, még ha gyarlónak lenni egyszerre jogom és kötelességem is emberi mivoltomból kifolyólag. Titkoltam oly sokszor, ha valami boldoggá tett vagy épp ellenkezőleg. Romboló kapcsolatokban, próbáltam hitegetni a külvilág látszaton alapuló megjegyzéseiből saját magam, hogy mennyire jó nekem, s én vagyok a kiskakas...a szemétdombon. Olyan embereket féltem magam mellett tartani, akik tényleg a javamat vágyták.S ebből lett elegem drágáim.. 
Nem jövök a motivációs dumák egyik legjobbjával, hogy "Mától új életet kezdek!" vagy "Mindent másképp fogok csinálni!"... Okkal tettem mindent így eddig, s ha nem is mindig hoztam olyan döntéseket, amelyekre büszke vagyok, hosszú távon minden a javamra vált. 
Egyszerűen csak nem félek többé semmitől,veszítenem nincs mit. Kiállok az igazamért, felvállalom, ha szeretek és méltósággal állok minden hibám következménye elé. Mert biztos lesz még épp elég.
Azért (is), hogy egy napon mikor viszont látom azokat, akik számomra olyan sokat jelentettek büszkék legyenek arra, hogy önmagam maradtam meghátrálás nélkül akkor is, mikor a legtöbben már a lelküket eladták volna..