2016. október 26., szerda

118.- Divat-allergia

"A Paleo diéta megváltoztatta az életemet!"
" A szénhidrát maga az életveszély!"
" Legyél vegán a mai naptól!"
Üvöltöznek felém különböző oldalak hatásvadász szalagcímei és a felugró reklámablakok. Mégis hozzá kell tennem, hogy az intenzíven kitörő ellenérzéseken kívül semmilyen különösebb hatást nem fejtenek ki rám. Ugyanazzal a kéjes-élvezettel iszom a tejeskávémat, és eszem amit éppen megkívánok, akkor amikor jól esik. Bármilyen jó érzésű fitneszmucus-diétaguru szívinfarktust kapna, ha látná mennyire jó érzéssel rohanok szerinte a biztos halál fele, mikor bécsi kapu méretű bagólesőmmel elfogyasztom akár a rám kacsintgató szelet pizzát vagy sült húst.
Utána pedig nem állok a tükör elé félmeztelenül, hogy megkeressem magamon a felesleget, ami ezek által rakódott rám. Sőt, még csak el sem ítélem magamat, mikor néha így cselekszem. Úgy gondolom a szervezetem érzi mire van szüksége, az pedig akármi is, megadom neki.
Előre érzem az éteren át rám meredő rosszalló tekinteteket, hogy "Persze, cirka 20 évesen még megtehetem."-megnyugtatásul, később is megfogom.
Alapvetően bármilyen hihetetlen viszonylag egészségesen táplálkozom, legtöbbször zabkását reggelizem, sok zöldséget és húst fogyasztok, az édességeket leminimalizáltam, chipset meg szökő évente, ha veszek. Magamon azt vettem észre, hogy az ember szervezete egy idő után elkezd egészségesebb dolgokat kívánni. Mindemellett kb heti 5-6 alkalommal edzek. Nem hinném, hogy bármi miatt szégyellnem kellene magamat.
Őszinte leszek, az viszont, ha valaki divatból valamire allergiásnak vallja magát (feltűnési viszketegség) az szerintem roppant idegesítő. Akkor már nem lenne egyszerűbb azt mondani, hogy mellőzni szeretné az adott összetevőt?
Vannak olyan barátaim, családtagjaim akik bizonyos dolgokra érzékenyek, például gluténre, laktózra etc. Jómagam például minden halra és herkentyűre. (Igen, ilyen is létezik. Gyerekkorom óta akár csak egy falat és máris jön az "allergiás roham". Pedig bennem van, hogy ennék például egy füstölt lazacot, vagy harcsapaprikást, csak nem kockáztatok, mert egy falat is kicsinálhat.)

Egy huszárvágással eltérve a diétáktól.. Ami miatt viszont magam is rengeteg egészséges életmóddal foglalkozó oldalt követek az az, hogy motivációt ad és jó edzésterveket is lehet találni. Amit annyit szajkóznak mostanában, hogy mozogjunk.. Teljesen igazuk van.. A minap beszélgettünk édesanyámmal, hogy dédimamám még 75 évesen is kapálgatott békésen a kertjében. Bevallom töredelmesen, hogy lehetek bármilyen kondícióban szerintem ott dőlnék ki egy óra után. (Naivan azt hiszem, annyit talán kibírnék.) Mindemellett mit fogyasztottak ők? Sok zöldséget, kolbászt, hurkát, szalonnát, bort, pálinkát, mindamellett, hogy tojtak a koleszterinszintjükre és lövésük nem volt arról mi az a narancsbőr, az integetőháj, meg az úszógumi. Mégis szép kort megéltek. Hát gondolkodjunk már el!
Karban tartották testüket, szellemüket és sokkal nagyobb eséllyel érték meg a 70-80 évet mint a fityfasz divat-diétákon tengődő nemzedékem fogja.

Tehát a titok kulcsa abban rejlik, hogy felemeljük a kis hátsónkat, kerítünk valamilyen (bármilyen) számunkra szimpatikus mozgásformát és rendszeresen végezzük. Utána pedig minimális önfegyelmet tanúsítva végiggondoljuk miért küzdünk és ahhoz hogyan kell táplálkozni. Nem siránkozni kell, vagy múló divathóbortoknak hódolni.
Mert a trend változik, neked viszont a saját testedben kell leéld az életed, történjék bármi.

2016. október 12., szerda

117.- Vissza a Jövőbe

"-Mama, te vagy az?
-Nem, én Jennifer vagyok. Kérlek nyugodj meg Marty. Csaknem 2 órát aludtál egyfolytában.
- Borzalmas volt. Álmomban egy olyan világban jártam, ahol az őszinteség szinte az egyik legnagyobb kuriózum. Ahol minden második ember az életemről faggatózott, s ennek is talán csak a töredéke, aki valóban velem örülne, ha az életem normális kerékvágásba kerülne. Mindamellett, hogy ott még szeretni is csak kételyek közt lehetett.
- Nincs semmi baj, újra itt vagy 2016-ban. Bár attól tartok, ez sajnos mind igaz."


Kedves Marty!
Ha számításaim helytállóak, akkor ezt a levelet 2016. október 12.-én este 9 körül fogod kézhez kapni.
Megnyugtatásul közlöm veled, hogy élek és virulok, ám bár folyamatos gyomor tájéki görcsöket okoznak azok az elmémben születő képek, amelyek kísértenek néha. Időnként. Sőt, igen gyakran. Mikor az van bennem, hogy nem tartasz érdemesnek arra, hogy... hiszen úgyis tudod..
Ez legyen az én problémám. Reszortom mindössze csak a tájékoztatás és az érdeklődés a te hogyan léted felől.
Tudod, van amikor az Élet várat bennünket, s magam úgy látom a jó dolgokra megéri. Mégis bennem van az ösztön, ami hajt, hogy bizonyítsak, több vagyok annál aminek látszom, annál meg pláne, amilyennek időnként érzem magamat. Félre ne érts, nem mástól várom a megerősítést, nemvagyok az a fajta aki a világhálóra töltögeti fel naponta a selfiejeit, hogy emberi értékeit a lájkok számából próbálja megállapítani, hiszen tudom semmit sem ér.
Mert mi van voltaképp ezen fotók mögött? Naivan azt szeretném hinni, hogy valóban boldog pillanatok, de ez a valóság Marty. S általad kezdek egyre inkább rájönni, hogy milyen az ami körülvesz. Az pedig pláne, amit a mi képeinken látok vissza. Tudod rólam, én szeretem szebbnek látni a dolgokat, de vannak napok, mint amilyen például ez a mai, amikor sokkal borúsabbak a felhők a fejem felett, mint általában.
Ilyenkor próbálom eszembe juttatni a mosolyod, s ezzel egy időben felcsendül fejemben a nevetésed. Ahogy filmezünk elbújva, s magadhoz szorítasz.. Mikor megmosolygod, ahogy aggódom a főszereplőért, s ennek hangot is adok. Te pedig csak magadhoz szorítasz és biztosítasz, hogy minden rendben lesz.
Tudod mit? Te vagy az egyetlen, akinek elhiszem mikor ezt mondja.
Vigyázz magadra! Kérlek.. Vagy legalább ígérd meg, hogy megpróbálod.

Barátod az időben, s tán
Kedvesed a jövőben
Jennifer