Lehet páran ezek után nem fognak szóba állni vele, de nem érdekli. Az legyen a "sértettek" egyéni szoc. problémája. Fogadjátok szeretettel főszereplőnk vallomását a jelenlegi élethelyzetéről.
"Nem fogom szidni a világot, sem az embereket. Magam intéztem ilyennek a dolgokat, én barátkoztam össze azokkal, akik számomra fontosak és a hulladék-embereket is magam vonzottam az életembe. Siránkoznék, hogy miért pont nekem, de azért mert megérdemeltem. Szükségem volt egy kis simogatásra, meg arra a pár pofonra is, ami kijózanított, hogy egyes dolgokat mennyire jól csinálok, másokat pedig olyan szarul, hogy rossz belegondolni.
Itt vagyok, elmúltam 20 éves. Rengeteg dolgot tudhatok magam mögött és hiszek benne, sokszor ennyi vár még rám.
A középiskolát ellébecoltam, hanyag voltam és lógós. Az érettségim ehhez képest nem lett rossz, de nem voltam elég elkötelezett magammal szemben. Ez nem abban nyilvánult meg, hogy vagy 20-25 alkalommal ki akartak rúgni például dohányzás miatt, vagy ilyesmi. Ezek diákcsínyek. Inkább, hogy bepánikoltam. Mi van, ha nem vagyok elég jó az álmaimhoz? Így mentem, amerre a lábam vitt és kikötöttem egy vendéglátós-technikumon. Nos, az őszinteséghez hozzátartozik, hogy alapvető célom volt, hogy megtanuljak főzni, de egyetlen percig nem gondoltam komolyan, hogy az életem során ezt szeretném csinálni. Minden tiszteletem azoké, akik ezt hosszú évtizedeken keresztül képesek csinálni szívvel-lélekkel. 
lényegesen szűkebb, ami tökéletes elégedettségemre szolgál. Boldog vagyok, hogy vagytok nekem.
No és persze a magánélet. Az évek során rengeteg jópofa mesét hallottam magamról, hogy miket-mikor és hogyan tettem meg. Ha csak a fele igaz lenne már rég elvitt volna a szívroham, vagy kinyírtak volna. :D
Gyűlölöm az újévi fogadalmakat, úgy gondolom, ha változtatni akarok valamin azt MOST kezdem el, de szó mi szó, akkoriban jutottam el addig, hogy ráuntam azokra a játszmákra, amiket folytattam a múltban. Az egész egy rohadt nagy macska-egér játék volt. Manapság elítélik, aki nyíltan a másik arcába mondja, amit érez, rábízva a szabad döntés jogát ezáltal.
Nem.. Mert kellett a dráma, kellett a karrier, a hitegetés, a hazug szavak és a csodálkozás, hogy ezek után miért nincs semmiről-semmi lövésünk.
Panaszkodnak a nők, hogy a férfiak éretlenek, nem úgy viselkednek, nem kezelik őket hercegnőként. Hát kérem, a társ akit választunk abban a pillanatban minket minősít.
A Férfiak pedig arról regélnek, hogy minden lány könnyűvérű. Akkor kérem szépen rossz helyen keresgélnek. Sanszos, hogy nem a kikent-kifent lotyó lesz a feleséged, aki múlt hétvégén tánc közben a hátsóját direkt a farkadhoz dörgölte, mint egy párzási rituáléként egy olyan miniszoknyában, amiből még az Éva-csutkája is kinn van.
Jöjjünk már rá, hogy nincs rossz döntés, ha a szívünket követjük. Igen, fájhat, rossz lehet, de másképp boldognak sem lehet lenni. Nincs olyan, hogy egy rossz kapcsolat után a másikra haragszunk, bármit is mesélünk be a világnak. Tudat alatt rohadtul magunkra haragszunk, mert irreális elvárásokat támasztottunk a másik felé, abban reménykedve hátha megugorja.
Ne legyen elvárás. Megfelelő párt kell választani, olyat, akinek a hibáit is szeretni tudod. Ennyire "egyszerű".
Nem, én sem beszélek könnyen. Tele vagyok kételyekkel e-téren is, jó és rossz tapasztalatokkal egyaránt rendelkezem. Amikor azzal beszélek, akiről úgy érzem kezdi meglágyítani a szívem olyan ideges leszek, mint egy kiskamasz. Félek, hogy tolakodásnak veszi, ha írok neki, minden kérdés után fogom a fejem, hogy úristen mit fog reagálni, de őszintén mosolygok, ha reagál, akár fél-szavakkal is. Próbálom jónak mutatni magam, mert nem merek hinni abban, hogy valaki úgy fog szeretni, ahogy vagyok, minden kis különcségemmel együtt. Mégsem vagyok képes megjátszani magam. Nem tudom és talán nem is akarom.. Csak abban szeretnék hinni, hogy a dolgok a lehető legjobban alakulnak és, hogy benne is hasonló dolgok játszódnak le, miközben velem beszél... "
Hatalmas Ölelés Drágáim :*
Bonnie
