2015. június 27., szombat

70.-Valóságos illúziók

Nyári dél-után egyetlen perccel kezdek neki ennek.
Hisz sosem tudnám befejezni. Vannak új fejezetek, időnként lapoznom kell, vagy félretenni, ha összefolynak már szemem előtt szavaim tengerei, de míg a toll ki nem esik a kezemből írni fogok.
Sokszor rá kell döbbennem mily' törékeny az ember. Többek vagyunk, mint hús, vér és körömpiszok.
Az érzelmeink melyeket beazonosítunk szívdobbanásoknak, voltaképp csak agyunk által képzett kémiai folyamatok sokasága. Ámde abban a pillanatban, mikor elöntenek minket mégsem tudnánk azzal lehiggasztani felhevült kedélyeinket, hogy "Ez voltaképp csak illúzió."
Hiszen, ha az érzéseink illúziók, akkor voltaképp minden az, amely körülvesz minket.
Persze, megvannak a tudományos magyarázatok az atomokból álló testekről és voltaképp szinte mindenről... Ám, ha belegondolunk, hogy pár száz éve azon korok nagy gondolkodói azt vallották például, hogy a Föld lapos, s annak széléről le lehet esni.
Ezzel arra próbálok rávilágítani, hogy az illúzió valóság! Elrugaszkodott tévképzetnek hangzik ám de, ha belegondolunk, hogy megtanultunk két lábon járni, majd később repülni is, akkor igencsak reális.
Minden kisgyermek elfilozofál azon, hogy mi van, ha az Élet csak egy film, melyet valakik néznek? (Magam rengeteget gondolkodtam rajta.) Egy olyan interaktív előadás, melyben senki nem tudja, hogy mi fog történni. A szereplők ki-be sétálnak, s, mikor valaki a szívünkhöz nő, nem engedjük el onnan. Bár lehet visszavonul egy időre a kulisszák mögé, de nézőként és szereplőként is mélyen belül tűkön ülve fogjuk várni a pillanatot, hogy mikor sétál vissza hatalmas mosollyal és csillogó szemekkel, újra felforgatni mindent maga körül. Hisz a káosz hozzátartozik a mindennapokhoz. Ha egyszerű, akkor monoton. Ha egyhangú, akkor.. akkor nincs is rá szükség.
A veszély az élet része, kockázat nélkül pedig nincs igazi győzelem sem. Vagyis... nem élhetjük át a győzelem illúzióját ;)