55.- Utóirat

A minap a szobámban kutattam, a dolgaim között és egy kézzel írott levelet találtam Bonnietól Clydenak. Nézegettem, forgattam, majd kíváncsiságom végül arra sarkallt, hogy beleolvassak. Arra számítottam, hogy ez már egy régi sztori lehet egy évekkel ezelőtti történetről, ahol a hercegről kiderült, hogy ő maga a sárkány. Tévedtem. Az iromány csak pár napos lehetett.

Drága Clyde!

Tételezzük fel, hogy a köszöntés udvarias, mert magamba nézve, nem teljesen vagyok meggyőződve arról, hogy a megszólítás helyénvaló,ámde jelen pillanatban tekintsünk el ettől.

  Sajnálattal kellett tudomást vegyek arról, hogy még mindig igen jól ismersz. Ezalatt nem csak azt értem, hogy tudod mik azok a dolgok, amiket mondjuk szeretek, hanem azt, hogy pontosan tudod, hogyan kommunikálj velem úgy, hogy az üzeneteid közvetlenül és csak hozzám jussanak el. Ha most azt mondanád, nincs itt semmilyen célzás, nem tudnám kit akarsz átverni. Nemrég eszedbe juttattam azt a régi beszélgetésünket, miszerint te megígértél nekem valamit... A legmeglepőbb az egészben, hogy ennyi év után is betartottad a szavadat, így tőlem sem volt meglepő, hogy ugyanígy tettem. Attól függetlenül, hogy hangzásilag nem egészen erre a színvonalra készültem fel az énekesetek rádöbbentett arra, hogy a varjú tényleg egy énekesmadár, csak rocker, vagy kappanhangú kanári és kissé olyan volt, mintha a haldokló macskák  kórusa adott volna az ablakom alatt egy szerenádot...ezt leszámítva élveztem.

A dalokat tekintve, valószínüleg te választottad őket. Már abban a pillanatban lementem hídba, mikor elsőnek a kedvenc versemet kezdtétek játszani megzenésítve. (Főleg, mert te pontosan tudtad, hogy az és pár nappal előtte raktam ki) Majd utána jöttek szép sorban a Kerozintól, a Tankcsapdán át a sok közös klasszikusig. Mikor már Picuri nézett rám, hogy: Hugi, ezek nem...?- én pedig csak egy bólintással tudtam reagálni, az azért már elég sokkoló volt. 

Az utolsó számot, amit meghallgattam a világ legszebb szerelmes dalaként konferáltad fel. Igazad van, valóban az. Tévedsz, ha azt hiszed nem vettem a burkolt célzásokat, hiszen az a szám, a mi közös dalunk volt. Annak idején emlékszem, még ki is tetted az üzenőfalamra, ezen okból kifolyólag.

Tudod, azt hiszem már nem is érzek haragot irántad. A koncert utáni napokban igen sok mindent  átgondoltam. Mindig sírt a szám, hogy mennyire átvágtál, s ez így is volt, de én sem becsültelek meg eléggé, és mikor már rádöbbentem, hogy milyen sokat jelentesz számomra, addigra feladtad. Nem hittem volna, hogy valaha megteszed, de így történt. Azt hiszem én is bocsánatot szeretnék kérni tőled. Nagyon bizalmatlan voltam veled szemben annak idején, pedig azt hiszem, sosem vágtál volna át. Utólag visszagondolva kissé paradox az egész helyzet. Imádtalak, de sokszor a sértettségem beszélt belőlem, mikor bedőltem állítólagos barátaim pletykáinak. Fel kellett nőnöm, ahhoz, hogy ezekkel a dolgokkal szembesülni tudjak. Azt hiszem, ha ma lennék a 16-17 éves Bonnie, akkor már mindent másképp csinálnék és nem tartana ott az életünk így külön-külön is, ahol. 

Mára felnőttem. Jó, persze, ez nem azt jelenti, hogy nem élvezem a kis skorpióra valló odapörköléseimet, csak azt, hogy benőtt a fejem lágya még, ha belül ugyanaz az őszinte, hebrencs, mosolygós kis vadóc is maradtam, aki mindig is voltam. 

Ne kérdezd miért tartottam ezt fontosnak elmondani. Magam sem tudom. Az egész a koncert dologgal indult. Tudod, ha minden ígéreted, amit annak idején tettél nekem be fogod tartani, akkor igazán elmehetsz a fenébe, hogy én meg mennyit szenvedtem miattad! :D

Ölel: Bonnie Parker

Miután elolvastam, hirtelen nem tudtam mit szólni. Azt hiszem talán ez is csak egy olyan válasz lehetett, ami kikívánkozott a lányból. Mindenesetre a levelet összehajtottam és visszatettem az asztalra. Majd eljut a címzetthez, úgyis, ha eljön az ideje... 

54.- Méz és áfonya

Üdvözeletem mindenkinek!

Nos, ha mi laikusok azt hisszük, a kritika megtör és kikészít, csak részigazságot fogalmazunk meg. Van, aki hiába törik meg, tudat alatt elkezd küzdeni, hogy mind jobbá váljon, és többé talán nem hagyja, hogy bárki letörje a szárnyait, lészen angyal, vagy egy szimpla gágogó liba. 

Bonnie a Drake féle kritikák hatására tudat alatt elkezdett formálódni. Elkezdte tökéletesíteni magát, minden téren, hiszen élesíti az elméjét és a testéből is igyekszik a maximumot kihozni. 

Utóbbit önsanyargatással? A legkevésbé sem, ámde tudat alatt elkezdett egyre többet mozogni és odafigyelni a táplálkozására. Egy hónap alatt mínusz 10 kg. Látszik már a célegyenes, ami előtt főhősnőnk megáll és nevet. Majd továbbmegy, ha ő akar. Természetesen nem csak a dolgokhoz való hozzáállása változott meg ezáltal, hanem az élete is bizonyos fokig. 

 Ebben a posztban a legtöbbet firtatott kérdés kerül pellengérre: "Na és, mi a helyzet a pasikkal?"

Ámde ehhez vissza kell menjünk augusztus végére, ahonnan ez a sztori indul. Bonnie egy régi ismerőse ugyanabba a suliba jelentkezett, mint ő, valamint ugyanabba az osztályba. Viccesnek gondolta, s mindemellett megnyugtathatta a tudat, hogy nem teljesen idegenként fog bekerülni egy teljesen új közösségbe. S ahogy teltek-múltak a napok (nevezzük a srácot Trógernek, mert talán így a legegyszerűbb... ) egyre több időt töltöttek együtt. Sok dologban egymásra kellett támaszkodniuk, (leginkább a fiúnak a lányra) mert egy teljesen új világba csöppentek és fogalmuk nem volt, hogyan tovább, hamarosan pedig egy nagyon jó csapat lett belőlük. Tanítási idő alatt, valamint még a gyakorlati helyen is folyamatosan együtt csináltak mindent. Természetesen ez egyre több embernek szemet szúrt és ők egy idő után már unták volna bárki előtt tagadni, hogy együtt vannak. Azt, hogy mi volt, csak ők tudták, mindenki más meg gondolhatott, amit akart. Megegyeztek, okosabb, ha ők nem kezdenek egymással, mert minden tönkremehet, amit összehoztak, mint amennyi esély van arra, hogy ebből okos dolog születik. Ettől függetlenül főhősnőnk egyre fontosabbnak kezdte érezni a széltoló srácot, akinek mindenben segített, mert egy darabig úgy tűnt, ezt ő értékeli. A mondat befejezéséből viszont ki lehet következtetni, hogy nem így volt. Hát, bajban ismerszik meg az igazi barát, valamint nem bízhatunk egy olyan emberben, aki jó, ha az esetek felében tartja a szavát. Így keletkezik az a bizonyos keserű szájíz. Na, de mindegy is.. 

Hogy miért említettem az elején, hogy hány kilóval lett kevesebb? Nagyon egyszerű. Mert ez egy fajta személyiség változást is hozott. Egyenes háttal, méltósággal veszi az akadályokat és magabiztosabb is lett. Ezt mások is észrevették rajta. Mikor hétvégén elmegy bulizni Picurival, nem kell különösebben kicsípniük magukat, ahhoz, hogy megnézzék őket. (Igen, ez hangozhat egoistán is, de szerintem puszta őszinteség)

 Haladjunk időrendben. Szeptember közepe. A tesók kettesben indulnak el bulizni, mint mindig. Igazából, mert eszükbe sem jutott, hogy társaságot kellene keríteniük hozzá, hiszen mindig voltak ismerősök. Hogy kerülnek ők egy ILYEN szórakozóhelyre? Nemes egyszerűséggel csak, mert őket nem az érdekli kik veszik őket körbe, vagy mi szól, csak az a lényeg, hogy együtt töltik az idejüket és kiereszthetik az egész heti fáradt gőzt. ( A probléma csak ott kezdődik, hogy rengeteg más ember is így gondolja, tehát a parkettből rövid úton heringparti lesz. ) Pont egy ilyen alkalommal sikerült beszédbe elegyedniük egy sráccal, akivel jóformán már egymás építették a végtagjaikat, a tágas tánctér okán. Annyira nevettek már a saját nyomorukon, hogy megegyeztek kimennek rágyújtani. Az ötös fogat (mert a srác még 2 barátjával volt ott) végül is akkorát bulizott, mint még soha. Reggelig táncoltak és Bonnie különösen megkedvelt egy srácot, akinek annyira eredeti stílusa volt, hogy olyan nem jön szembe az emberrel mindennap. Hatásos lezárásképp (mivel mindegyikük máshol lakott) az eredeti srác meg akarta csókolni Bonniet, aki viszont nem hagyta. Igaz, hogy a srác tündéri volt, meg minden, de ő nem ingyen prosti a particsürhének. Azóta még párszor beszéltek azon a bizonyos közösségi portálon, de a hétköznapokban az ember hajlamos másképp viselkedni, mint amikor bulizik. "Szép volt, jó volt, köszönöm, ennyi.."

 Fűszerezzük meg az életet, ha eddig netán unalmas lett volna. 

Playback: Idő: 2012 nyara - Helyszín: A Farkasverem

" Te Bonnie, én rocksztár leszek!"

" Tudom Clyde.."

" De komolyan mondom! Lesz egy bandám, ahol én leszek a basszeros és a frontember!"

" Belőled ki is nézem!"

" De, ha híresek leszünk, eljössz majd megnézni?"

" Persze. Megígérem, hogy én az első koncerteteken is ott leszek. Ott fogok állni a színpad mellett és örülni fogok, hogy megcsináltátok."

" Megígérem neked, hogy megcsinálom..."

Az ígéret szép szó és, ha még be is tartják az mára már kuriózum. Mégis így történt. A banda megalakult, s ki is hirdették első koncertjük időpontját. Főhősnőnk mit sem sejtve a fellépésről békésen szörfölgetett, mikor meglátta a Családi Nap plakátját, amelyet az együttesük rakott ki. A lánynak felsejlett a régi ígéret, s hirtelen beugrott a rengeteg közös dal, ami annak idején összekötötte őket. Bakancsot kötött, felhúzta a bőrkabátot, fejébe nyomta a kalapot és Picurival kézen fogva elindultak a koncertre.

Az ott töltött pár óra maradandó emlékeket hagyott és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint Facebookra hazafele kiírt állapota, amely a zene minőségéről is mindent elárul. 

szeptember 20., 18:48 ·

Fenomenális koncert értékelése, avagy:
- Az ember megbocsájtó tud lenni, ha a banda énekesének semmi hangja. De tényleg, sok sikeres előadó sem büszkélkedhet vele.
- Laikus hallgatóként pár hang csúszást elnézünk, de az már sok, ha a hangterjedelme a frontembernek nem 2 oktàvnyi, hanem 2 hangnyi!
- Ha előadjàk a kedvenc számom, természetes, hogy én is éneklem megfelelő tàvolságra a színpadtól. De az, hogy az angoltudás terén az énekest lesz.phatja a bikicsunáj előadója, az azért már tényleg sok.Plusz a szöveget sem tanulta meg. Volt, ahol dúdolt az isten átka, mert a szövegről halvàny fingja nem volt!! 

Vége mindennek. Totàlis kiégés...

  

A dalok megválasztása viszont fenomenális volt. Mintha drága Clyde állított volna össze egy lejátszási listát "Közös számaink" néven és előadta volna nagy mosollyal. Hát, maradjunk annyiban, hogy Parker kisasszony állát össze lehetett volna kaparni úgy a bokája tájékáról... 

A harmadik, illetve utolsó említésre méltó momentum a hónapból a Balkán Herceg felbukkanása. (Tudjátok, van az a kérdezgetős oldal, ahol mindenki művésznevén szerepel, és vadidegenek kérdezhetnek rá a legintimebb dolgainkra is, aki pedig akarja gátlások nélkül kiteregetheti a szennyeseit. Értelmetlen, de időnként elég kellemes időtöltés, ha valaki képes a józan ész határain belül maradni a válaszadásban, gondolva arra is, hogy ezek a dolgok nyilvánosak.. ) Nos, Bonnienak sikerült kiszúrnia egy igazán egyedi emberkét. Stílusos, belevaló, szókimondó... Ő pedig nem bírta ki, hogy ezt ne írja meg neki, attól függetlenül, hogy arra számított ő is invitálva lesz melegebb éghajlat meglátogatására. Mikor pár órával később újra felnézett az oldalra egy elég kedves választ látott a fiatalembertől. Igazság szerint nézett is, mint hal a szatyorban. A folyamatos (kölcsönös) kérdésáradatokból pedig pár napja beszélgetés kezdődött. Eddig úgy tűnik érdemes volt elmondania a véleményét, mert az eredetiség és az intelligencia úgy tűnik nem csak múló illúzió. :)