2014. április 3., csütörtök

43.- Bonnie anno- Dühöm Balladája

Nővérem <3 (ha valakit érdekelnek a fotóim, fb-n megtalál)
Szemem kihúzom, s a vörös rúzst is felteszem. Nem érdekel milyen problémák forognak fejemben. Soha nem bíztam az eszemben, s másokéban is csak mosolyogva, maximum jókedvemben. Unom már az egészet. Fáj, hogy jó egy jó embert ragad el tőlem az természet, senkiházik lelkét pedig marja már az enyészet. Vigyorogj a képembe szutyok kis liba, s ne lásd meg magadban hol is van a hiba. Tán, hogy több szerszámot fogtál már, mint kilincset és s ribancságod hordod magadon, mint egy rozsdás bilincset. Dicsekedj azzal, hogy sötét vagy, mint az éjszaka, s könyvet sem vettél kezedbe már ki tudja hány évszakja. Tedd a kirakatodba amid van, a nagy büdös semmit, s értetlenkedj, hogy a pasik tőled miért akarnak tőled csak ennyit. Talán azért mert másra nem vagy érdemes, pár húzásra majd irány a leves! A többi mozgó baromfi közé, ki miközben fő is csak a lábát tárja, s lába közt a táncot igen sok fiatalember járta...

Kedves két lábon járó elkorcsosult népség, szülőanyja pólójában, ki értelmet nem látott mostanában. S ezzel még kedves voltam. Különben említettem volna, hogy az életben... Nem láttam ekkora nyomorultakat rózsaszín szerelésben. Cicafiúk, ha volna tököm hát mind bekaphatnátok! Ráuntam a csendre, így most dühöm hallgassátok! Lenéztek mert más vagyok? Szívetek joga... Pár év múlva meglátjuk majd ki fekszik a porba'. Lenéztek egy hajléktalan, s oltjátok mert sokan vagytok? Csak egyszer szátokba ne tiporjanak, mikor majd mások lesznek a nagyok! Nem ti... Szarháziak... 

Tisztelt emberek, kik valaha nekem fontosak voltatok. Nem értem fejeteket el tőlem miért fordítjátok. Őszinteséget vártatok, megkapjátok... Szerettelek titeket, sosem untam volna rátok! Barátok voltunk, sokszor már majdnem testvérek, s mégis fáj, hogy ilyen messzire sodort minket az élet. Nem fizikai távolság mi köztünk állhat, hanem fájó szíveden mart seb, ami általam beleégett. Hibáztam milliószor, mert mi is vagyok? Magam is csak gyarló emberrel? Sok mindennel vagyok vádolható. Kivéve egyetlen eggyel... Hogy valaha cserben hagytalak volna...