42.- Táncoslábú bevándorlók

A sétáló gerlepár

A bevándorlók

Soha nem értettem ezt a lányt! Hogy lehet, hogy vadidegen emberekkel teljesen nyílt tud lenni, ismerősei előtt meg gátlásos? Ritka, hogy fel tud oldódni s, ha sikerül is neki, furcsamód akkor sem alkohol hatására. Mi több, jóformán már nem is iszik ilyesmiket, mert jóformán a puszta gondolattól is felfordul a gyomra. Persze ilyenkor mindenki azzal a kérdéssel kezdi bombázni, hogy Terhes-e? Eszerint manapság elképzelhetetlen, hogy egy 18 éves lány tudatmódosító nélkül is jól érezze magát? Zseniális életkilátások...
De felesleges is ezen rágódni... Inkább elmesélem, hogy Bonnie és David örökmozgóságukkal hogyan tettek egy kis nyugis koncertet hetedhét-határon túli bulivá. Persze, kezdjük az elején...
Péntek este a Junkie Jack Flash koncertezett Est Caféban, s midőn az énekest is személyesen is ismerik, számaikat pedig egyre-inkább kívülről fújják, kötelességüknek érezték, hogy ott tomboljanak. Probléma ezzel nincs is. A szerelmespár, RizsJankó, Baki és Tóni társaságában a legnyugisabb péntekből is igazi emlék lesz. A puszta jelenlétükkel szebbé teszik a mindennapokat. Így működnek a barátságok.
A zene természetesen (mint mindig) fenomenális volt, s a gerlék (míg barátaik inkább hátul beszélgettek) ropták a "bal sarokban". Mozgáskultúrájukat tekintve a körzetük kiürült s ők úgy verték fel a port, hogy a külvilág valószínűsíthetően nem minősítette őket épp épelméjűnek. Bár nem tudtak sokáig ott lenni de talán elég is volt annyi.

Kapunyitási pánik :D

Másnap délután Attilával karöltve indultak Mohácsnak (a városnak a vész pedig talán csak akkor jött el igazán ;)) [A nap további részének elmeséléséhez tudni kell, hogy David unokatesója a mohácsi ünnepségen beöltözött, s miként a hagyomány szerint a "szerelésben" a hagyomány szerint nem lehet megnevezni, így maradjunk a "Busó" névnél]
Szóval útban Busóhoz folyamatosan kattintgatták a fényképezőgépet, mert mindent le kellett kapniuk "Hé David, csinálj már egy képet arról, ahogy kinyitom a kaput!" " Nézd, megyünk az utcán! Fotózd már le!" S ez így ment egész estig mikor is bementek Mohácsra körülnézni a 3 bevándorló, Busó és a barátnője Réku.

Busóval civilben

A főtéren kapásból beszédbe elegyedtek egy elég elvont rasta sráccal, aki elmesélte, hogy a macskáival él, akiket szívből rühell. [Természetesen barátunk már enyhén illuminált állapotban  leledzett, s a mi Attilánknak sem porzott már a mája a szomjúságtól]
-Attila: Te! Ha raszta vagy, akkor nem mosol hajat?
- Raszta: Nem szoktam.
- Attila: Fúj, akkor nagyon büdös lehet!
- Raszta: Hogy az én hajam büdös?! Szagold meg, ha azt hiszed!
Kezébe vett egy hajtincset, kissé félve illatmintát vett, majd bódult arccal új barátunkra nézett.
- Attila: Nahát, milyen jó illata van! Parfüm?
- Nem, füstölő. Ha érted mire gondolok.- majd cinkos kacsintás után egy nagy vigyorral a képén fordult az üveg VBK felé, s egy sztorit a közepénél kezdett mesélni, hallgatóságát tekintve talán a szökőkútnak. S Bonnie inkább elkezdte felfedezni a tájat, ahol volt. Kövek, fák, utak, templomok, kövek, polgármesteri hivatal, török kori templom, enyhén ittas busók, lézengő emberek és a hippi pár, akiken mosolyogtak.
Mélázásából az utóbb említett páros lány tagja ébresztette fel
- Hippi leányzó: Bocsi, ne haragudj!
- Bonnie: Parancsolj!
- Hippi leányzó: Te annyira szép vagy!
Főhősnőnk pillanatnyi döbbenetét látva elmesélte, hogy rajzol és akvarelleket fest, úgyhogy művészként "rajong a szép emberekért" majd ezek után a vele érkező két fiút is megdicsérte, de a lány maradt a kedvence (ami valljuk be, mindenkinek jól esne.)

A kifestett busó és Réku

- Hippi leányzó Bonnienak címezve: Ti egy pár vagytok?- kérdezte, majd mosolyukat látva nem várta meg a választ.
- Hippi leányzó: Ti egy igazán szép pár vagytok!- majd ennek örömére megkínálta őket saját borával (amibe Bonnie belekóstolt és mivel édes volt ezért ízlelőbimbói igencsak repestek az örömtől.) A szép szavak után a woodstocki hölgyemény kezeit és tekintetét az ég felé emelte, s úgy kezdett forogni, mintha LSD-s bélyeg hatása alatt lett volna. S így történt-e vagy sem, a vendégek szívébe igencsak belopta magát.
Teltek-múltak az órák, s mikorra a körülöttük lévő táj egyre sötétebb-szomorkásabb színben játszott, úgy fokozatosan kezdett a hangulatuk is romlani. Egy idő után már csak a meleg szobára vágytak és, hogy kikapcsolhassanak a nem épp ingerszegény környezetben eltöltött délután után. Csak hát, még 2 órájuk volt a buszig, s halvány szőke lövetük nem volt, mit csináljanak addig.

Koncert előtte

- Valami ingyen rockkoncert van a moziban! Gyertek, nézzük meg!- kiabált oda nekik Réku, s jobb dolguk nem lévén be is ültek.
A szépséges szőke énekesnő már messziről kiszúrta Busót és egy idő után már jóformán nem is foglalkozott azon látszat fenntartásával, hogy a koncert nem csak neki szólt. Ám a zene hiába volt jó, ülve élvezni egy country-rock koncertet elég nehéz. Egy darabig próbálkoztak vele mégis, aminek eredménye Attila punnyadt-unott arckifejezése és egyre romló kedélyállapota lett. (Érthető módon.)
Ekkor főhősnőnknek támadt egy ötlete.

Koncert utána

-Gyere, táncoljunk!- húzta magával Davidet, aki nem különösebben tiltakozott a hirtelen támadt idea ellen.
Az események egymást követték, s pár perc múlva azon kapták magukat, hogy a fiatalok mindenhol felpattantak, kattintgatták gépeiket, mert mindannyian a busóval pózoltak, s a végén már hangosan énekelték a dalokat és a színpadon táncoltak, miután közvetlenül előtte már az első sorban kicsápolták magukat. S mindezt kik kezdték? A bevándorlók! A végén Busó, Réku, Attila, David és Bonnie egymással és vadidegenekkel tombolva csaptak egy fergeteges bulit!

S bár a zenekar nevét a mai napig nem tudják, attól függetlenül életük egyik legjobb koncertje lett belőle. Legalábbis Bonnienak biztosan...