35.- A Világ különce

Nem volt szép, mint egy szupermodell nem rendelkezett soha olyan magas intelligenciahányadossal, mint Einstein, nem járt discoba, sőt mindig is különc volt.
Eleinte nagyon frusztrálta, hogy mindig közölték vele, más, mint mindenki.
Kiskorától kezdve kilógott a sorból. Gondok voltak a barátkozással. Ő volt a csendes-árnyékos sarokba mesekönyveivel elbújó kislány, akit a nagymenő gonosz kis mini-dikátorok folyton csúfoltak. Egészen addig, míg elő nem tört belőle minden sérelem és keserűség, ami addig érte. S már csak akkor kapott észbe, mikor mind a három kis boszorka, aki addig bántotta, ott nem feküdt előtte. Összeverve. Csak nézett a lábai elé, ahol azok voltak, akik addig a földre kényszerítették. Hóna alá fogta a könyveit, s olyan könnyen továbbsétált velük, mintha mi sem történt volna.
Persze, a balhé mindig el lett simítva, mint akkor is. Kiharcolt magának egy helyet abban a mini hierarchiában és onnantól lettek barátai.
Az iskolában pedig folytatódott minden. Pár barát és megint csak a csodabogár szerep. Az éltanuló fura kislány, aki sokszor szívesen vonult el egyedül, akár az iskola udvarán is. Mindig a bátyját koppintotta és ebből alakult ki később a saját egyénisége. Reggeli ügyeleten, mikor épp nem volt szülői felügyelet alatt, rendszeresen abból csináltak sportot egyik iskolatársával, hogy összeverekedtek. Nevetve élvezték utána, hogy mindenki mennyire ki van akadva. Mikor eljött az általános iskolából, addigra milliónyi enyhébb-komolyabb konfliktuson volt túl. De legalább a verekedésről leszokott, miután annak idején eltörte az egyik osztálytársa orrát.
Majd ugyanezek ismétlődtek folyamatosan. Mégis... Mindig, mindenki (talán még, aki ismeri is) kiismerhetetlennek titulálta. Nem tudott mit kezdeni ezzel.
Bonnie egy idő után megszerette ezt a helyzetet. Iskolán kívül egy viszonylag népszerű emberré vált. Egy idő után már folyamatos találgatások mentek az életéről. Kivel van? Hol van? Mit csinál?
Jelenti, jelenleg ül és ír. Várja, hogy holnap Daviddel találkozhasson és nem érdekli hányan vannak kiakadva a kapcsolatukon.
Ki lehet figurázni, lehet nevetni és pletykálni a boldogságukról. Mások, mint mások, mégsem különböznek olyan sokban.
Talán csak egyben igen sok egyéntől. Az ő életük értelme nem abból áll, hogy a másikét lesik és arról sztorizgatnak. ;)

34.- Koncertélmény estéje

Hazaérvén, táskájukat ledobták, s csak leültek a szőnyegre. A fiú csak nagy szemekkel nézett a lányra, mit szeretne mutatni neki. Kissé furcsállta is, mikor a lány, csak egy papírokkal teletömött mappát tett le elé a szőnyegre. 

"Na, nézd meg!"- mosolygott a lány, s a fiú tétovázására nem is hederítve elővette az első papírkát. Egy női magazin volt, ami a divatoldalnál volt nyitva. Davidnek elkerekedett a szeme, mikor rájött a lány mit óhajt vele. 

"Hoppá!"-reagálta le tömör egyszerűséggel. Ott voltak több évvel ezelőtti fotók a lányról. Nem egy és nem kettő. Volt, hogy még mini címlap lányként is szerepelt. Majd ezek után jöttek az újságcikkek, amiket ő írt és a disputa eredményeiről tanúskodó oklevelek. 

"Ez az én mini életművem."-kezdte a lány. "Kevesen látták és nem is sokan fogják. Nálam ez a legnagyobb kitüntetés, amit elérhet valaki. Láthatja a sárga mappám."

Szép lassan végigbeszélgetve a délutánt eszméltek rá, hogy megy az idő. 8-ra oda szerettek volna érni koncertre, s ahogy egyre inkább jöttek a hölgyemény ötletei, mi mindent kell még csinálniuk, annál inkább távolinak tűnt a gondolat, hogy időben odaérnek. Amiből végül nem lett gond, mert csak az előzenekar játékának elején tartott a koncert, mikor odaállítottak. 

A csípős, s majdnem már maró hidegben nem csak a füst rikított az est sötétjében, hanem a leheletük is pillanatnyi nyomokként árulkodott szuszogásukról. 

"Sziasztooook!"- csendült fel egy igen vidám hang, s Bonnie arcára fagyott abban a pillanatban a mosoly. Főleg, mikor a hang tulajdonosa jóformán David nyakába borult. Az illető Clyde volt.

A lányban meghűlt a vér, mikor látta, hogyan tesz a fiú úgy, mintha minden rendben volna. Úgy mosolygott és beszélt hozzájuk, mintha világéletükben nagy barátok lettek volna. Bonnie agya pedig sokkal jobban elborult, mint azt bárki látta. Ennek ellenére kibírta néhány csípős megjegyzéssel. 

Mire legközelebb kimentek rágyújtani ott volt Kris, Máté és Berci is. (Meg mellettük pl szülinapos Viking barátom, Riky Fable és még sorolhatnám.) Ám egyszer csak megakadt a szeme valakin. Egy pillanatra azt hitte, hogy rosszul lát. "Nem vagyok hülye. Ezt az Alpha bombert ezer közül kiszúrom!"-mondta. Szeme pedig nem csalt. Valóban Pusztító Peti állított elé. "Szia kicsi Monroe-m!" (P.P. elég gyakran hívta a lányt Fekete Monroenak.) 10 percnyi ugrálás és visítozás után (mikorra már mindenki őket nézte), bemutatott mindenkit mindenkinek és főhősnőnk kedvenc helyzete jött létre. Egy nagy fiúbanda, amiben ő az egyedüli lány. Ez koncerten jól is jött. 

Mikor Paddy elkezdődött, belőle is előbújt szép lassan a kisördög. Szokásos lightos tombolásra készült szépen elkészített frizurájával, kiöltözve. Időnként kilógtak egy-egy szál cigire, majd visszaverekedték magukat a közép-szélre. 

Pusztító Petin viszont látta, hogy nem bír magával. Nevéből adódóan pusztíthatnékja támadt. S amikor főhősünk látta vágyódó tekintetét a pogó felé nézve, semmivel nem törődve kézen fogta legjobb barátját és beszálltak lökdösődni. A fiú előretört, míg ő Berciékkel relatíve hátul maradt, mert igyekezett betartani a pogó tilalmat, amihez több, mint 2 éven át tartotta magát. Magával ragadta a hév viszonylag hamar. Régen az volt a baj vele, hogy túl szelíd volt. Mára nem. Feltört belőle az elmúlt napok minden stressze és belőle is előtört rejtett énje. A vadállat. 

Minden dühét a tombolásba fojtotta, s olyan elemi erő szabadult fel belőle amiről még maga sem tudta, hogy létezik benne. S mikor meglátta a Karthago-s pólót, akkor jött az igazi démon elő. Vérben forgó szemekkel annyira vágyott, hogy kiélje az igazi fájdalmat ami benne van. Mélyen. Amit eltemetett, s mára csak egy halom föld jelzi, mi virágzott ott egykor. Egy sunyi ütéssel megelégedett. Többet nem is akart. Egyszerűen nem süllyedt le odáig, hogy visszaadja. Ő nem ilyen.

Sokkal jobb érzés volt este Davidhez bújni és magasról tenni a világra. Lehet mindenféle idegesítő csapás a múltból, galibák, vagy Viking lábamra taposása. Mindennek ellenére egy eszméletlen jó koncert volt. S az éjszaka a lányt már egy ölelésben érte. 

33.- Téli érzelmek

Szokásosan induló reggel. Már gyógyuló félben volt és a reggeli nap sugarai, amelyek az arcát nyaldosták, pillanatokon belül felvillantották egy szebb nap reményét. Jobb kezével telefonjáért nyúlt, míg másikkal a laptopot kapcsolta be. Technikafüggő, ez sosem volt titok. Miután kiszabadult takarója biztonságot adó fogságából, törülközőjét nyaka köré csavarva lábujjhegyen át táncolt a szomszédos helyiségbe. Megnyitotta a csapot, melyből abban a pillanatban elkezdett folyni az élet adó víz. Haját összefogta, s belépett a zuhany alá. A cseppek, mint apró kövek az ember szívéről, úgy gurultak le a lány bőréről. Felemelte fejét, s teljesen elázó arcán nevetés jelent meg. Miután végzett, magára csavarta a törülközőt, s leült. Hallgatta, ahogy a
résnyire nyitott tetőablakon át a zengő madárciripelés szíve taktusát játssza. (S hiába látta az ég felé nézve a tél közeledtét, érezte bőrén a hűvös levegőt,mégis... szívében tavasz volt.) Gondolataiba mélyedve álmodozott a szőke hercegről fehér lovon, (vagy épp Simson motoron) mint a kislányok teszik.
"Jó reggelt kedves!"-jött az üzenet mélázásnak személyétől. Egy apróság is rányomta a bélyegét az egész napra, s mikor délután találkoztak is, szíve szerint a nyakába ugorva adott volna neki egy puszit, hogy őszinte mosolyt ragasztott az arcára.
Másnap úgy döntött ki kell mozduljon ismét. Befásult, s pontosan a fiú társaságára volt szüksége ahhoz, hogy az a görbe vonal az arcán ismét őszintén jelenjen meg. Így, mikor este felbukkant nála, ismét megtörtént a csoda. Az éjszakai csípős hideg rövidke percei, amiket séta közben éltek meg, épp elég volt, hogy okot találjon arra, hogy hozzábújjon a fiúhoz. Nem tiltakozott. Arcán csak a szokásos titokzatos mosoly, amit Bonnie annyira szeret látni rajta. Valami megfogta a fiúban. Maga sem tudná megmondani mi az csak annyit, hogy az érzés nem ereszti, s ő sem akarja az érzést elengedni.
Másnap a buszmegállóba menet, ismét megcsapta a hűs levegő. Nem a fogcsikorgató, de nem is a kellemes.
Bonnienak pedig sosem volt a kedvenc évszaka a tél. A fákat vastagon hó borítja, 12 rétegben kell felöltözni, hogy ne fagyjon meg az ember, ritka a madárcsiripelés, és legalább az érzéseknek át kell melegítsék az embert. Minél inkább csendes a táj, annál inkább szüksége van az embernek arra, hogy szerethessen és ez az érzés kölcsönös legyen. Hiszen eszményi érzés ilyenkor fogni az imádott személy kezét, kipirult arccal csúszkálni a jeges úton, ölelkezve forralt bort szürcsölgetni valamint összebújni a kandalló előtt egy jó film és egy forró tea (vagy kakaó) társaságában.

Csak nevetni az életen. Mennyivel egyszerűbb? Hátradőlve, ölbe tett kézzel nézni azt, ami a végkifejlet lesz. Ha nem keresel, akkor is találsz. Olyan nincs, hogy nem. Persze, küzdeni kell mindig. A jó állásért, az elismerésért. 

Az érzések után nem szabad futni. Minél görcsösebben ragaszkodsz hozzájuk, annál biztosabb, hogy kicsúszik a kezeid közül az irányítás. 

Az ember olyan, mint a víz. Egy ideig a markodban tarthatod, de szép lassan kifolyik az ujjaid közül. Egyszerűbb, ha egy tálba öntöd. Felveszi az alakját és ott elvan. Belemerülhetsz, úszkálhatsz benne, élvezheted ahogy körülölel. Ám tudnod kell, érzékeny. Ha beledobsz egy apróságot is fodrozódni fog egy darabig. Az esetben, ha egy nagyobb tárgyat dobsz bele, jó részét kiöntöd, s ha lötykölni kezded, előbb-utóbb semmi nem marad belőle. 

Mindig azt mondják, ha az ember szerelmes lesz, akkor nem érzi az ízeket, s minden szürkévé válik. Nos, ők nem érzik azt, amiről beszélnek. Mikor az ember ezt éli át, akkor pont, hogy felerősödnek az érzékei. A világ színesebb, az ízek teltebbek, a pulzus pedig gyorsabb. 

S, hogy ez az érzés mikor igazán szavakba önthető? Soha. Mert nem tudod miért, de csak annyit tudsz, hogy mikor reggel felkelsz az ő szemét látod, amikor valami tetszik megjelenik a mosolya, s mikor elalszol önkéntelenül is széthúzódik a szád és csak ennyit mondasz. Szép álmokat kedves! :)