2013. november 29., péntek

32.- A számtulajdonosok szívásai

Előző nap betegségéből kifolyólag megint úgy esett be az ágyba, mint egy krumplis zsák. Nem gondolkodott. Nem érzett semmit, csak fáradtságot. Lehunyta a szemét, s abban a pillanatban már az álmok világában is találta magát. Habár később nem tudta felidézni mit is láthatott, csak a nyugtalanság maradt meg benne, ami viszonylag sokáig kitartott.
Az éjszaka során négyszer vagy ötször is felkelt rövidebb időközökre. Mindegyik után vissza tudott aludni, azzal probléma nem volt, csak olyannyira fél-éber volt, hogy 17 óra "pihentető alvás" sem segített.
A reggele sem indult sokkal kellemesebben. Bár a The Boys Are Back című Dropkick Murphys szám a zenetörténelem egyik legjobban összekomponált dala lett, ez mit sem változtatott azon, hogy Bonnie imádott kütyüjét kivágta volna szíve szerint az ablakon. Nem tette meg. Udvariasan fogadta a bejövő hívást és kismértékben boldogította a tudat, hogy nem megint valami random embert keresnek az ő számán, mint az elmúlt hetekben jó néhányszor. 
Az előző telefonszámánál is voltak kisebb-nagyobb konfliktusok abból, hogy mellé tárcsáztak az emberek, és annyi eszük nincs, hogy megvárják amíg a vonal másik végén nagy szemekkel, (s kissé a szövegektől meglepődött) tulajdonos bemutatkozzon.
Az első ilyen mókás eset nevezett T. G. (vélhetően az előző számtuajdonos) édesanyjától származhatott. 
Ergo idős mamika, miután főszereplőnk elmondta neki, hogy nem a fia, leüvöltötte a leányzó fejét, hogy "Maga szemét perszóna, adja vissza a fiamat!". - S pár perces mentegetőzés és védekezés "Nem vettem el sem a fiát, sem a telefonját." után odaadta édesanyjának a készülőket, hogy rázza le a vén szipirtyót. Aki Mucónak is szintúgy rázendített. "Tudom, hogy annál a kis kurvánál bujkál a gyerek már 3 hete."- s ment ez a műsor még fél órán át, ami idő alatt a boszorka még a rendőrséggel is fenyegetőzött. 
Higgyétek el, kész Mónika Show volt. (Mellékesen ismerősi körében egy darab T.G.- sem szerepelt és akkor fél éve együtt volt párjával, aki valószínűleg nem szívesen osztozkodott volna a hölgyeményen.) 

Mindemellett havonta érkezett sms, arról, hogy a hitele nem lett befizetve. Tegye meg, mert már több százezer forinttal tartozik. S amikor ezek az üzenetek a telefonnak egy-egy felhangosított állapotában jöttek, akkor kellően elég kellemetlenség okozóivá váltak. Ejnye T.G. hát minden trógerségedért más fizessen? 

Utolsó sztorinak pedig a második kedvenc szituáció maradt körülbelül másfél évvel ezelőttről. Egy szexuálisan túlfűtött hölgyemény volt a vonal másik felén, s ahogy Miss Parker felvette a telefont rázendített mondókájára, mielőtt mukkanni lett volna ideje.
"Ohh G, annyira jó voltál tegnap este. Még mindig nedves a... ha rád gondolok és arra, hogy milyet szexeltünk. Gyere ki ma este és megint azt csinálsz velem amit akarsz. Én pedig...."- és ezzel elrészletezte, hogy T. Herkules G.-nek mennyire fenomenális teljesítménye volt és, hogy milyen huncutságokat művelne vele. 10 perc után pedig harsány nevetésre kapta fel a fejét kedves kis nimfo érdeklődőnk, mikor a vonal másik feléről egy fiatal lány közölte vele. "Üdvözlöm! Ez nem az ő száma..." Erre pedig nem meglepő módon a másik hölgy lecsapta a telefont.
Utóirat: Bonnie elnézését kérné T.G.-től, mert egy ilyen lehetőséget elvett tőle, de reméli, amiért annyiszor kihúzta a bajból, megbocsát majd neki. :D


2013. november 26., kedd

31.- Dupla vagy semmi/ 2. Túlhajszolva

Csak feküdt az ágyon. A szíve állandó ritmus nélkül dobbant, egy-egy ütemet duplázva, esetleg épp kihagyva. Légvétele ugyanígy. Egyik momentumban lihegett, majd másodpercekig "elfeledkezett" eme létszükségletéről. Üveges szemmel bámult maga elé és azon ritka pillanat következett be, hogy fogta a telefonját, bedugta Zaz pulcsija alá. Egyáltalán már az meglepő, hogy egy pillanatra letette. Bal kezével könyvéért nyúlt, és könyvjelző nélkül is automatikusan azon az oldalon nyitotta volna ki, ahol tartott. Abban a pillanatban csak Guderian páncélosaival óhajtott foglalkozni, majd olvasni kezdett. Mivel minden 2. szót volt csak képes indiszponáltsága okán értelmezni a műből, ezért minden lapot kétszer elolvasván tudta csak felfogni a múlt rejtelmeiről szóló, egyik kedvencévé vált kötetet. 
Viszont probléma volt, hogy tekintete még mindig arról árulkodhatott, hogy valami nem klappol, ugyanis Zaz felemelkedett jegyzeteiből és a lányra pillantott. 
- Valami baj van?-  tette fel a kérdést és látszott rajta, hogy tényleg frusztrálja, mert Bonnie soha nem ilyen.
- Csak fáradt vagyok. 
- Nem hiszek neked... Szóval?- nézett rá átható tekintettel. Ezzel a nézéssel mindig mindent ki tudott csikarni, s akkor is sikerült volna, ha tényleg lett volna bármi más gond is.
- Tényleg csak ez a baj.- majd nyakig betakarózott és aludni kívánt.
- Te mindig csak alszol! Nem gondolod komolyan, hogy hagyni foglak?- mosolygott a fiú tündérien. 
- Légyszíves. - és valami lehetett a tekintetében, mert a fiú nem próbálkozott tovább a szokásos "megcsikállak, és úgysem hagylak dögleni"- című teátrális, identitásuk megőrzését garantáló minden nap gyakorolt hagyományukkal. Csak betakarta, adott neki egy puszit és pár perc múlva csak az ütemes szuszogást hallhatta. 
Másnap mikor felkelt, végignézett a lakáson, beöltözött eszkimónak (ahogy azt az időjárás megkívánta) majd elindult édesanyjához. Ám érezte, hogy valami nagyon nem szuperál benne, mert a bő 9 órányi alvás után sincs annyi ereje, hogy ne kerüljön egy pár száz méteres szakaszon többször ájulás közeli állapotba. S mire odaért céljához, már úgy nézett ki, mint egy élő halott. ( Valamint olyan szinten csak vegetatív üzemmódon szuperált, hogy, ha esetleg bárki megtámadta volna, annak is maximum a képébe ásított volna. Mint ezt később meg is tette az őt random leszólító két sráccal a buszmegállóban.) 
Hazaérvén pedig legnagyobb vágya volt elvonulni a világ elől, valamint testileg és szellemileg rehabilitálódni. Ennek a vége minimális alvás lett (fél-rémálmokkal átszőve). Majd visszatért. Igaz, csak virtuális életébe és bár majd rábukott a klaviatúrára a kimerültségtől, csak írt. Mindenkinek segített, akinek arra volt szüksége, bárkivel bolondozott, aki arra vágyott, s mélyreható beszélgetéseket folytatott egy kedves barátjával, aki csak annyit mondott, hogy "Hagyd a f@szra az egészet és aludd ki magad!". 
Lehet, hogy azt kellene. Már nem tud kikapcsolni. Tartalék üzemmódban is folyamatosan pörög, mint egy búgócsiga (egész pontosan az, amelyik az ő kedvence volt. Zöld, fehér csillagokkal és zenélt.) Tudta, ha továbbra is két végén fogja égetni azt a bizonyos gyertyát, akkor már nem csak a szerettei fogják figyelmeztetni, hogy vegyen vissza, hanem lassan a mentő szirénája. 

30.- Dupla vagy semmi/1. Érzelmi káosz hó elejéről

"Az üldözési mánia egy igen paradox dolog. Mert az ellenkezőjét nehéz bebizonyítani, ha meg kiderül, hogy valóban"nem vagyunk egyedül" akkor az jogos aggály, ami válhat mániává, bele lehet őrülni. De mi minősül annak? Az sem jobb, ha az ember biztosan tudja, hogy mindig vigyáznak rá, vagy épp folyamatosan veszélyben van. Attól függ melyik oldal figyeli. S, ha az az oldal sötét is, akkor sem biztos, hogy fekete, mert lehet, hogy fehér is, hisz lehet jóban bárki bárkivel. De honnan lehet tudni azt,( ha már az ember tudja, hogy mi az ábra) konkrétan ki és mennyire mászik bele a magánéletünkbe? Mennyit tudhat? Valamint a joker kérdés: Hány emberen keresztül jut el az információ a címzetthez? Visszaélnek-e azzal, hogy adott egyén minden mozzanatáról tudnak? Kiben bízhat az ember és kitől kellene óvakodnia? "
"Bonnie mondd jól vagy?"-kérdezte Picuri a lánytól, látván, hogy az lélekben teljesen máshol jár.
"Persze, csak nem tudtam pihenni, de kutya bajom! Nézzük meg azt a műsort, amibe az ismerősöd szerepelt!"- mondta Mindezt főhősnőnk,igazinak szánt mosollyal.
"Biztos király volt! Tudod mekkora dumái vannak, plusz, ha még előveszi azt a tájszólását is! " 
Persze a műsort nem tudták megnézni. Túl egyszerű lett volna. Így megint egyedül maradt a gondolataival. Amik Mostmár nem vélt/valós üldözési mániája körül járkáltak, hanem sokkal vadregénybe illőbb tájat vettek célba. Az érzelmi síkok felé vették az irányt. Hatalmas vihar tombolt. Süvített a szél, törtek a fák a lányba pedig belecsapott egy villám. Az az 1,21 gigawatt most nem a fluxuskondenzátornak adott löketet, csak a szív motorját késztette rendezetlen kalimpálásra. Ha Zaz, meg Kris nem zaklatták volna fel így is épp elég zilált lelkivilágát, akkor már csak Clyde látványa és mosolya volt, ami hiányzott. Megkapta... Talán kicsit nagyobb dózisban, mint kellett volna. S pár pillanat (percek? Órák?) erejéig furcsán festett az a bizonyos EKG görbe.. 

2013. november 17., vasárnap

29.- Instabilitás

"Szeress úgy is, ha rossz vagyok!"- dúdolgatta, miközben a Zorall féle verzió szólt a háttérből.
Nagyon durván pörögtek gondolatai ezekben a pillanatokban, egyik a másik után. Eljutott arra a szintre, hogy nem tudja mit írhat le és mit nem. Kinek okozna fájdalmat azzal, ha mindent kiírna magából? Nem lehet mindig az önző érdekeket nézni, hogy ő mennyivel jobban érezné magát... Ergo kénytelen csak azokat a dolgokat lejegyezni az utókornak, amivel nem bánt senkit komolyabban..
Transylvania történéseiről majd mesél később. Most nem ez az, amit a legfontosabbnak érez.
Egyszerűen csak örül, hogy érez, s valahol néha kitépné a szívét.
Sok embernek okoz örömöt és fájdalmat általában egy döntésével. Mindenkire másképp hat.
Ahogy Zaz a saját életéről mondta, úgy gondolja Bonnie is. Azt mesélte, hogy felépített egy irgalmatlan méretű várat maga köré...szarból. Az építmény egyre ingatabb és ő nem szeretne ott lenni, amikor az egész a nyakába borul. Ha pedig mégis, akkor nem óhajt belefulladni, hanem inkább eltakarít.
A lány produktuma is kezd ingani. Ergo a falak megremegnek lassan már egy tüsszentéstől is, ő mégis influenzásan rohangászik benne, allergiásan és megállás nélkül remeg minden körülötte. Hogy fél-e? Talán, egy kicsit. Elvégre minden döntésünknek következménye van.
S, ha ő egyszer valamire azt mondja örökre, az nem öt percre szól. Azt egy életen át úgy is fogja gondolni.