2017. április 29., szombat

127.-Motivátor széria- Szentimentálé

A Motivátor széria elindításával az alapvető célom a mindennapi tabuk ledöntése volt, így ma fürdés közben fejembe ötlött a gondolat, hogy ezt a témát is kellene feszegetni a tőlem megszokott stílusban. (hogy ez mennyire pozitív, azt mindenkinek a saját belátására bízom)
Nem fogok úgy tenni, mintha felcsaptam volna párkapcsolati-"couch"-nak (vagy mi manapság a divatos kifejezés rá).
Biztosan vannak olyan olvasóim, akik többet tudnának mesélni a tapasztalataikról, ettől függetlenül remélem saját-szubjektív meglátásaimmal is mentek valamire.
Voltam első-szerelmes kiskamasz, mikor a maga bájos-intenzitásával öltük majd öleltük egymást nap, mint nap, s azt hittük ez teljesen normális.
Volt részem olyan naív-románcban, ahol a rajongásig imádtuk egymást és az iránti félelmünkből csesztük el az egészet, hogy elveszítjük a másikat. Hülyeségnek hangzik, ma már visszaemlékezve én is mosolygom csak rajta. Bár maga a párkapcsolat nagyon rövid volt, mégis az egyik legkomolyabb jellemformáló-hatást fejtette ki rám...
Aztán a gyilkos se veled-sem nélküled. Ahol mindketten tudtuk mit akarunk, csak a hogyan megvalósításában voltunk képtelenek dűlőre jutni. Egyik pillanatban még rózsaszín-vattacukor mázzal bevont rocker kamasz-románc volt, a maga bájos lehetetlenségével, a következőben pedig egy sírva-üvöltős szuicid hajlamokkal tűzdelt tragédia. Mindazonáltal mindkettőnkben megfogalmazódott mi az, amit másképp kell csinálnunk, ha egy élhetőbb jövőre vágyunk. Külön-külön mindkettőnknek sikerült, s ez úton is gratulálok neki a család-bővüléshez, tündéri a gyermek. A legjobbakat kívánom mindhármuknak!
Sorolhatnám még napestig mi tett érzelmileg azzá, aki ma vagyok, hogyan jutott eszembe többször is, hogy felrúgjak mindent, feladjam minden elvem, titokban tartsam azokat amik a legmélyebbről készültek kitörni belőlem, de minek tenném? Nem célom untatni senkit.
Ám bár bizonyára észrevettétek, mennyivel kevesebbet teregetek ki az elmúlt időszakban az életemből. Ennek praktikussági okai vannak. Például, hogy ezek az irományok nyilvánosak, magam pedig nem próbálok többé magyarázkodni senkinek a miértekről. Hogy melyik-kiről szól, mi járt közben a fejemben, meg hát az írás nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy illetékteleneknek is az orrára kötöm akár életem legnagyobb drámáit. Igen, ehhez kellett 21 év, hogy leessen. Jobb későn, mint soha. :)
Nos most, hogy ennyire sikerült elkanyarodni az eredeti témától, talán ideje belevágni abba, amiért ezt eredetileg írni kezdtem.
Akik személyesen, vagy akár csak az online térben "ismernek" tudják, hogy kisebb megszakítással fél éve vagyunk együtt a párommal. Nekünk nagy mérföldkő, tekintve mióta ismerjük egymást, mióta beszélgettünk, illetve miken mentünk keresztül ilyen "rövid" idő alatt. (Bár némi önkritikát gyakorolva velem fél év is tűnhet örökkévalóságnak. :D Ennek ellenére még mindig szeret és csak ritkán látszik az arcán a szenvedés, amelyet kivételesen szórakoztató és kellemes társaságom révén okozok neki. :D)
Azt mondják lakva ismerszik meg a másik fél, hát a mi példánk bebizonyította, hogy ez így van. Mindkettőnk rigolyáit egybegyúrva látszólag is egy igen eszement- páros vagyunk. Amennyire hasonlítunk, legalább annyiban különbözünk is. Túl vagyunk azon a fázison, hogy tökéletesnek próbáljuk mutatni magunkat és sokkolóan hat, hogy minél jobban felszabadulunk, annál boldogabbak vagyunk. Ő beletörődött, hogy hajnali 1kor még dokumentumfilmeket nézek a 2. Világháborúról, majd, ha hajnalban indulok dolgozni, akkor fél 4-kor már jógázom mellette a szőnyegen, én cserébe... Hát, nem is tudnék olyat mondani, ami nagyon zavarna benne. Tudom, hogy tökéletes ember nem létezik, csak számomra és most minden nyálasságot félretéve (pedig ez az lesz, törlőkendőket bekészíteni) ő az. Akkor is, ha néha annyira hisztis vagyok, hogy magamat sem bírom elviselni.. Neki sikerül. :)
Fél év alatt olyanok voltunk, mintha egy hullámvasúton ülnénk.. A legmagasabb pontokon, szinte már euforikus boldogságban úszkáltunk, élveztük minden pillanatát, majd elindultunk a mélyrepülés útján, egyre több hallgatással, elhidegüléssel minden szeretetünk ellenére, féltékenykedésekkel tűzdelve, mindezt egy szó szerint élet-halál harccal megspékelve. De mellettem volt, akkor is, azóta is. Pont az ilyen dolgok döbbentettek rá minket mikor külön voltunk, hogy így ez nem megy. Egy kapcsolatot igenis ápolni kell, időnként randevúzni, meglepni a másikat, gyengédnek-figyelmesnek-társnak lenni és csukott ajtónál pisilni! (Nem hinné az ember mennyire el tudja cseszni az intimitást két ember között, ha ilyen körülmények közt végzi a kis, illetve nagy dolgát. Szürreális. Bár ebbe a hibába szerencsére nem futottunk bele.)
Minden apró nézeteltérés erősít minket, veszekedni igazán nem szoktunk. Ha álszent lennék azt mondanám, hogy ez komoly-felnőttes viselkedésünkből fakad, de igazából erre ő képes csak, én egy kis perszóna tudok lenni a vérmérsékletemből kifolyólag. Cserébe viszont próbálom kompenzálni azzal, hogy nem rejtem véka alá mit érzek iránta. Úgy tűnik, neki ez megéri, én pedig örülök, mint majom a farkának. Úgy érzem révbe értünk. Felesleges játszmák nélkül, őszintén, boldogan.
Szeretnék hinni abban, hogy mindig így fogunk érezni, amellett, hogy a legkevésbé sem hat meg, hogy mások szerint ez lehetetlen.
Történjék bármi, nekem szinte mindent megér, mikor mellettem elalszik, vagy az a csillogás a szemében, ahogy rám tud nézni, pedig úgy festek pl fáradtan, mint egy kicentrifugázott mosogatórongy.
Tanulságképp pedig csak annyit fűznék hozzá, hogy bármely szakaszában is vagy az életednek, egy nap a Tiedbe is beköszönt a boldogság. Teljesen mindegy, hogy milyen ruhában jársz, miken mentél keresztül, hány éves vagy, vagy mit tettél le az asztalra. Csak hinned kell benne, hogy megérdemled.

2017. április 21., péntek

126.- Motivátor széria

Sziasztok!
Sajnálom, hogy ilyen sokáig eltűntem a virtuális térből, de szükségem volt egy kis levegőre. Igen sok minden történt velem, 180 fokos fordulatot vett az Életem, s annyi mindent tanultam az elmúlt hónapok alatt, mint előtte a bő 20 év alatt (sem biztos). Írások természetesen ez idő alatt is jócskán születtek, de javarészt ezeket nem publikumnak szántam. Visszatérést tervezek. Nem várom, hogy feltétlenül nagyot robbanjon, mert hiszek abban, hogy akinek el kell olvasnia ezeket a sorokat,esetleg el kell gondolkodnia akár egy pillanatig is, vagy csak szimplán ezt a blogot vonzza be az életébe, az úgyis ide fog találni előbb vagy utóbb. Legyen bárki. Akkor pedig szeretettel üdvözlöm.

Bemutatkozhatnék az ismeretleneknek, akár itt és most, de felesleges. Hanyagolnék mindenféle sablonszöveget is, hogy abból csak azt szűrhesse le boldog-boldogtalan, hogy egy két lábon járó közhely-gyűjtemény vagyok. Pedig azt hiszem az távol áll tőlem.
Ahogy a tükörbe nézek, sosem látom két nap ugyanazt a lányt farkasszemet nézni önmagával.

Minden nap más egy kicsit. Kevés dolog van, ami állandó. Talán csak a mosoly például az Én-idő közepette, ha hosszabban szuggerálom. Szükség van erre is. Nálam ez általában edzést, olvasást, meditációt takar. A legkevésbé sem hat meg, más erről mit gondol, Mindamellett, hogy kedvenc foglalatosságom a szeretteimmel való minőségi idő eltöltése, s a róluk való gondoskodás. A lényeg számomra egy, bárhol legyek-bármit teszek Ön-azonos legyek. Más azt hiszem nem is számít igazán, ha az ember magáról gondolkodik, valamint eszerint cselekszik.

Mikor épp nem egy hisztis perszóna vagyok, aki a konyha-csempéjéhez vágja a kanalat főzés közben, mert úgy érzi épp nem tudott tökéleteset alkotni. Majd ránézek a kedvesemre, aki egy kisgyermek mohóságával habzsolja a kóstoló "falatokat"ő pedig az ételt alig-lenyelve néz rám értetlenül, hogy "Kicsi, mi baj ezzel? Szerintem k**** finom!"
Azt hiszem ez az ember lenyugtatásának leggyorsabb és leghatásosabb módja: az elismerés.

Ritkán törik nálam a cérna és szakad a pohár, alapjában véve a privát életemben legtöbbször egy két lábon járó boldogság-gombóc vagyok, akinek azért van most is egy jókora horzsolás a kezén, mert örömében ugrálni kezdett valamitől és úgy bevágta a polcba a kezét, hogy majdnem hangosabban adta tudtára a többi lakónak abban a pillanatban érzett fájdalmát, mint ahogy a szomszéd a "Vidám Vasárnap"-ot szokta nyomatni meg az egyéb szektás műsorait. Pedig az aztán igen nagy szó.

Szóval Drágáim! Üdv újra itt elsősorban Nektek és egy kicsit Magamnak is, mert már hiányzott ez az egész.

2017. január 8., vasárnap

125.- Motiváció felsőfokon

Mindenkinek eljön az a pillanat az életében, mikor beparál attól, hogy széthullik minden körülötte. A szar dolgokon kívül semmi másra nem képes koncentrálni és dárázik, mint egy fürdősk..., hogy Neki milyen szar. Van, aki magában teszi mindezt és olyan is, aki nyilvánosan kezd el picsogni azon, hogy az Ő nyomora a legnagyobb.
Én az előbbi típusba tartoztam és azt hiszem az a rosszabb. Akinek a nyomorán nem lehet segíteni, mert nem hajlandó kinyögni mi is az.. Ott az a telibe cseszett büszkesége, az imidzse meg az emancipuncisága.. Mire mentem vele? Igen, pont arra... Lóf...ra sem.
Ki az Isten nyilától vártam el, hogy bízzon bennem? Amikor Drakulásra elkenődött sminkkel öntöttem ki a lelkem annak, aki tudtán kívül is az egyik legnagyobb motiváció parányi kis létemben... Pár ital, 2 bűzölgő cigaretta, s olyan őszintén kimondott valóság, ami tán még az ajkad nem hagyta el soha, mégsem bánod, hogy kiadtad... igazán ideje volt. Ezzel így vagyok magam is.
Így volt lehetősége szembesíteni azzal, hogy ha nem azon az úton haladok, ami boldoggá tesz, az Csak és Kizárólag a saját hülyeségem. Ám bár ezen bármikor változtathatok, egyetlen elutasítás nem a világ vége, s bármikor válhatok azzá az emberré, akit a tükörben mindig annyira viszont szeretnék látni. Arra, aki felszegett fejjel, csillogó szemekkel és hatalmas mosollyal nevet vissza rám, mert elégedett azzal, amit az asztalra letett, sőt, talán még azzal is, amit a számára fontosak gondolnak róla.
S ő akkor is ott akar ülni újra, a poros pincében, csak akkor már a boldogságtól könnyezve, hogy igenis volt, aki talpra állította, mikor Marionett bábunak érezte magát.
A fenébe is, ha eldöntöd, hogy boldogságra áhítozol, hát micsoda bármi is, hogy ebben meggátolhasson?!

2016. december 29., csütörtök

124.- Év végi összesítés

Sziasztok drágáim!
Mint minden év végén, ezúttal is leltárt készítek arról, hogyan telt 2016. De ezúttal leginkább a blogra kihegyezve (melynek minden bejegyzésében magam is megjelenek. ) 

Először is szeretném megköszönni egész éves hűségeteket. Minden megjegyzés és reakció által fejlődni próbáltam, s remélem sikerült is. Ami a legmeglepőbb számomra (s valahol a leginkább boldogító), hogy a Top 5 legnépszerűbb bejegyzés MINDEGYIKE IDEI! Ezt a fejlődés jeleként próbálom felfogni s, hogy igenis vannak emberek, akik vevők arra, hogy kimondják az igazat. 


Szóval (2016) és az elmúlt közel 3 és fél év legnépszerűbb bejegyzései a blogon:


1. 115.- Tetovált aljanép-Nyílt levél Dr. Halmai Lillának- http://rockyviki.blogspot.hu/2016/07/115-tetovalt-aljanep-nyilt-level-dr.html 

   Bár a szóban forgó hölgyről azóta kiderült, hogy fiktív személy, így ezúton is szeretnék minden Halmai Lillától elnézést kérni, ettől függetlenül a mondandóján nem változtat. 

"Nem tudom a lelkemben hova tenni ezt a fajta fóbiát a "magunkfajtáktól". Mi a lelkünket, életünk fontos momentumait viseljük a bőrünkbe varrva. Ettől lennénk mi antiszociálisak és az ön szavait idézve rizikóhordozók? Nem látom a logikai összefüggést. Önnek eszerint bizonyára nincsenek például diplomás tetovált ismerősei. Nekem vannak. Szívesen bemutatnék párat."



2. 108.-Lotyók és műmájerek-  http://rockyviki.blogspot.hu/2016/05/108-lotyok-es-mumajerek.html

   Vulgáris és naturalisztikus ábrázolása a Y és Z generáció egyes problémáinak.

"Mert ennél diszkrétebben, vagy választékosabban ki sem tudnák fejezni, hogy "Haver, 2 Manhattan és addig kefélhetsz míg ki nem fulladsz!" A sok kis pöcsös meg csorgatja a nyálát és élvezkedik. Nulla meló és fullos élvezet, mert nekik több nem kell. Sivár érzelmi világuk nem társat kíván, csak az ösztöneik egy megfelelő méretű lyukat aznap estére. (Ha harangozni lehet benne az sem gáz. Lesz mit mesélni a haveroknak. A strigulát ugyanúgy be lehet húzni.)"


3. 114.- Végzet- http://rockyviki.blogspot.hu/2016/07/114-vegzet.html

   Egy bejegyzés, amiben valóban kiadom ahogy abban a pillanatban éreztem magamat. Igazából, a mai napig szívem Top 3 bejegyzése közt ott van. Ha valaki kicsit is ismer és huzamosabb időt töltött velem abban az időszakban, akkor pontosan tudja, hogy ebbe a bejegyzésbe valahol belehaltam, mégis imádom. :)

"A szerelem a világ leggyönyörűbb hóhéra.. Mert meghalunk tőle is, nélküle is.

Ha mindent kockáztatunk azért, aki legfájóbb és legszebb pillanataink okozója egyaránt... Akkor lehet ezt mondani. Semmikor máskor. Ha nem hozunk áldozatot, dobhatunk sutba mindent, mert kalap szart sem ér.
Két ember véletlen találkozása nem létezik. Ahogy előre elrendelés sem, de a Végzet.. Akinek a létezését nem tagadhatjuk meg.. Aki képessé tesz arra, hogy bármit túlélj, s akár arra is, hogy az utolsó pillanatban véreztessen ki...
Ellenállni nem tudsz, felesleges volna, nem te vagy az erősebb. A te dolgod egy. Küzdeni. Az utolsó szívdobbanásig.."

4. 118.-Divat-allergia- http://rockyviki.blogspot.hu/2016/10/118-divat-allergia.html

   Nevében a tartalma. S úgy veszem észre nem csak szerény személyemet frusztrálták ezek a jelenségek. 

"Ugyanazzal a kéjes-élvezettel iszom a tejeskávémat, és eszem amit éppen megkívánok, akkor amikor jól esik. Bármilyen jó érzésű fitneszmucus-diétaguru szívinfarktust kapna, ha látná mennyire jó érzéssel rohanok szerinte a biztos halál fele, mikor bécsi kapu méretű bagólesőmmel elfogyasztom akár a rám kacsintgató szelet pizzát vagy sült húst."


5. 116.- A Tök(él)etlen háziasszony-1. Rész

http://rockyviki.blogspot.hu/2016/09/116-tokeletlen-haziasszony-1resz.html
  Bár azóta nem született még több része ennek a mini-sorozatnak, úgy néz ki, értékelitek, ha valaki nem próbálja tökéletesnek mutatni magát, s mesél arról, hogy a kezdő háziasszonyok milyen apróságokkal néznek szembe a mindennapokban. Máig jókat nevetek, ha eszembe jut. :D

"Majd eljött az első vendégfogadás ideje. Frissen tettem fel a kávét, ellenőriztem, hogy minden hozzávalóval rendelkezem-e, ami nekem ehhez szükséges, majd mikor ideért leültettem szépséges üveg-étkezőasztalomhoz és elindultam a mellékhelységbe egy bögre kíséretében. Első pillanatban humorral-undorral vegyített kitörő nevetés első jeleit véltem felfedezni az arcán, hogy én voltaképp mi az Isten nyilát óhajtok ott kezdeni, mire tájékoztattam, hogy a kávét igenis onnan fogja kapni. Nagy szemeivel, hatalmas pislogással bólogatott, hogy rendben, mert voltaképp kicsoda is ő, hogy megmondja nekem hol kellene tárolnom az egyik legfontosabb konyhai eszközöm."



És a személyes Top 5 bejegyzésem sorrend és kommentár nélkül :) 


- 114.-Végzet: http://rockyviki.blogspot.hu/2016/07/114-vegzet.html


- 112.- Tűz és cigaretta: http://rockyviki.blogspot.hu/2016/06/112-tuz-es-cigaretta.html


"Nem véletlen egyetlen érintésem sem, s valahol minden egyes pillantásomban megláthatod magadat, s egyaránt engem is. Mire felfognád közel kerültél hozzám lelkileg. Bennem az igény magva csírázik, nő egyre nagyobbá, s erősebbé, hogy halljalak. Nem kimondanod kell feltétlenül, hisz sokszor nincs szükség rá." 


-119.- Kitörés: http://rockyviki.blogspot.hu/2016/11/119-kitores.html (Nálatok minden idők 9. legolvasottabb bejegyzése) 


"Kell a francnak a nyitott sportmerdzsó, a plasztikcsöcsök, a puszta lóvé, amit arra fordítanék, hogy a rothadó belsőmből üvöltő színtiszta ürességet palástolni kívánjam késekkel, varratokkal és sminkkel. Majd míg a fene nagy szabadságomról szónokolnék, amire olyannyira vágyom, észre sem venném mekkora undorító féreggé váltam. S nem azért, mert van pénzem vagy épp nincs, hanem mert azokon az embereken tipornék át, akik tűzön-vízen keresztül mentek volna Értem. Nem az ajándékaimért, a kocsimért, az áhított létszínvonalért vagy az üres ígéreteimért, amiknek egyre kevesebben dőlnének be. S mikor magamból kifordulva tekintgetnék minden nap a pohár fenekére, hogy "áhított életszínvonalam" terheit enyhíteni próbáljam jönnék rá, hogy az emberi értékek egyike sem megvásárolható. De akkor már késő volna, mert ilyen ez a show business tesókám.. "


-94.-Őszinteségroham: http://rockyviki.blogspot.hu/2016/01/94-oszintesegroham.html


"Nem fogom szidni a világot, sem az embereket. Magam intéztem ilyennek a dolgokat, én barátkoztam össze azokkal, akik számomra fontosak és a hulladék-embereket is magam vonzottam az életembe. Siránkoznék, hogy miért pont nekem, de azért mert megérdemeltem. Szükségem volt egy kis simogatásra, meg arra a pár pofonra is, ami kijózanított, hogy egyes dolgokat mennyire jól csinálok, másokat pedig olyan szarul, hogy rossz belegondolni. "


-15.-Szeszélyes káros szenvedéllyel: http://rockyviki.blogspot.hu/2013/08/15-szeszelyes-karos-szevedellyel.html (Az egyetlen kakukktojás, mert ez a bejegyzés 2013. augusztusában íródott) 


"Egy szál cigarettát szorongatott. 

Meredten nézve, ahogy minden szívásnál újra és újra felizzik, majd csak a füstje marad. Egy idő után teljesen leég. Míg el nem oltják, addig a hamvas felszín alatt égni fog az igazi tűz. Mely mindent felperzselve képes lenne gigantikus lángokkal nyaldosni mindent, hova elér és megállíthatatlanul, törtetve feléget mindent maga mögött. Mikor már nem állhatta tovább, egyszerűen csak eloltotta, s mint aki még a visszatérés ígéretével indul el, hagyta még egy darabig füstölögni." 

2016. december 28., szerda

123.- Fogadom...

Kedves humorral és (ön)iróniával nem rendelkező olvasóim, itt kérlek hagyjátok abba ezen bejegyzés megismerését, mielőtt sértődés lesz a vége. A következő "újévi fogadalmak" a képzelet szüleményei, melyek görbe tükröt kívánnak mutatni a mai kor társadalmának. Egy része saját negatív tulajdonságaim parodizálásán alapul s, hogy ez melyek, azokat a fantáziátokra bízom.

Fogadom, hogy rendszeresen mozogni fogok 2017-től! 
 
Ezt a fogadalmat tavaly is megtettem. Mondhatni nem túl sok sikerrel. Ez mindössze annyiban nyilvánult meg, hogy a narancsbőrösből karfiolrózsássá változott méretes kufferom kivonszoltam a hűtőig, hogy újabb adag nasival sirathassam meg (soha nem létező) kockás hasamat, feszes hibátlan bőrömet. A francba is! Hol az a töltött káposzta?!



Fogadom, hogy leszokom arról, hogy (időnként) átváltozzak hisztis lotyóvá!
   Nehéz napok alatt, pedig lényegesen elnézőbb velem a társadalom és a mikrokörnyezetem, de ez nem számít, mikor az ember bánatában már azon bőgni kezd, hogy önmagát el kell viselnie napi 24 órában. (Mindig mondtam is, némi cinizmussal, hogy megérdemelném a Béke-Nobel díjat, amiért heti 7 nap össze vagyok zárva magammal, mégsem mentem még világgá. Pedig higgyétek el drágáim, néha egy töredezett-kifakult-elvékonyodott-kemikáliákkal tönkretett hajszál választ el tőle.) 



Fogadom, hogy nem a közösségi portálon próbálok élni!
   Állandóan be kell csekkolni mindenhonnan, ahova az élet sodor minket. Időnként fiktív helyekről, mert az piszok Yolo, vagy mi a frász.. Rozsdás Rákolló, Csodaország meg az edzőterem (ugyebár.. lásd, első pont). Elgondolkodott már valaki azon, ha nem írja ki  Facebookra, hogy dögrováson van, akkor az meg sem történik? A baktériumok érzékelik, hogy nem vesznek róluk tudomást, nem kapnak 6 szomorú, 12 dühítő, 3 vicces és 15 like reakciót, így önmegsemmisítő hadműveletbe kezdenek és az eredetileg tervezett sebesség tizenötszörösével hagyják el mindennapok által megnyomorgatott kis porhüvelyünk. Míg az izomfejlődésben kifejezetten a legcélravezetőbb taktika, ha becsekkolunk a sarki edzőteremből, sőt az edzés után feltöltött, shakerrel pózolós fotó pedig Kiss Virággá, vagy Kathi Bélává varázsol akár napokon belül! 




Fogadom, hogy konfliktuskereső természetemen megpróbálok változtatni!
   Na jó, azt hiszem lehetetlen kihívásokra is szükség lesz a jövő évben! Igyekszem kutyából, szalonnává válni, azt mondani, amit mások hallani szeretnének, s fényesre nyalni mindenkinek a popsiját, aki felettem áll a társadalmi ranglétrán. Igyekszem lakatot tenni a Bécsi Kapu méretű bagólesőmre és vigyorogni, mikor a környezetem azt tartja megfelelő reakciónak! Így olyan pozíciókba is kerülhetek (a lovagló mellett) amelyekből meg tudom váltani a világot, s mindenkit olyan szolgalelkűvé tenni, mint amilyenné magam válok. 


2016. december 24., szombat

122.- Karácsonyi üdvözletben vallanék

A legtöbben az ünnepi jókívánságaikat a közösségi portálon osztják meg állapotfrissítés formájában. Magam is jó párszor így tettem. Majdnem mint mindenki más, eltekintve attól, hogy én mindig voltam olyan kis grincs, hogy hozzátettem kiknek szánom és, hogy akik egész évben az idegeimre mentek azok gebedjenek meg hol vannak, még ha biztos is voltam abban, hogy méter magasról tesznek arra, hogy mellőzniük kell az üdvözletem.
Idén másképp látom már. Nem tudom, hogy a mézes kávém teszi-e a lényegesen békésebb hangulatom, (még ha melegen is kell igyam. Elfelejtettem előző este lefőzni. Úgy kell nekem...) esetleg az, hogy jó ideje nem tudok aludni, vagy csak egyszerűen felnőttem (egy kicsit).
Nem kívánok senkinek rosszat. Teljesüljenek mindenkinek a legszebb álmai, legyen béke és szeretet az emberek szívében. Aki boldog az másoknak is jót akar. (Kezdem úgy érezni magamat, mint egy elcseszett szektás-hittérítő... Nem baj, néha belefér.)
Az üdvözlet, mint olyan általában nem túl hosszú, így szokásomtól eltérően én sem kívánom túl bő lére ereszteni.
Felvéve az eredeti fonalat.. Tudjátok, azt hiszem ezzel az évvel életem egyik legmozgalmasabb évét tudhatom a hátam mögött. Új ismeretségek születtek, amelyeknek egyikét sem bánom egy percig sem. Persze, van köztük olyan is, aki már most tiszta szívéből ki nem állhat, bár ettől csak nyugodtabb a szívem. Míg van aki gyűlöl, addig tudom, hogy valamit tényleg jól csinálok.
A sokkal boldogítóbb viszont az a tény, hogy olyan emberekkel kerültem kapcsolatba akik életre szóló nyomokat hagytak bennem, s olyan emberek (is) vettek körbe, akiket még élek, bármi történjék szeretni fogok. Akkor is, ha néha nehéz velem. Piszok bonyolult egy talány vagyok drágáim, de a szívem a helyén van, akkor is, ha az eszem nem mindig.
Ezúton szeretnék bocsánatot kérni azoktól a szeretteimtől, akiknek sikerült fájdalmat okoznom bármikor. Függetlenül attól, hogy előbb-utóbb ez minden emberi kontextusban elkerülhetetlen mindazonáltal úgy érzem ez kikívánkozik. Meggondolatlan voltam sokszor, hirtelen haragú, kötekedő vagy csak figyelmetlen. Rendeztem balhét akár nyílt utcán és sírtam ezek miatt néhányszor a szobám magányában is. Maradjunk annyiban, hogy megbántam, s aki úgy érzi indítson velem szemben tiszta lapot, s magam is így teszek. Nem ígérhetem meg biztosan, hogy rászolgálok (újra) a bizalmadra, vagy te az enyémre, mégsem látom értelmét az acsarkodásnak, vagy a tettetett közönynek. Mindkettő csendben gyilkol.
Vigyázzatok magatokra! Tömjétek magatokat degeszre és kívánom, hogy szem ne maradjon szárazon boldog kacajok nélkül és ember ne maradjon étlen-szomjan. Legalább ilyenkor ne.
Csóközön: Bonnie

2016. november 24., csütörtök

121.- Melegen ajánlom

A szeretet minden formája fontos
Pont ma olvastam egy igen érdekes bejegyzést, amelyben Alföldi Róbert vallott a homoszexualitásáról. [link: http://bouvet.cafeblog.hu/2016/11/23/alfoldi-robert-nem-vagyok-buszke-ra-hogy-meleg-vagyok/] (A monitor túlfelén ajánlom minden begyöpösödött bármifóbnak, hogy a későbbi hiszti elkerülése érdekében inkább x-elje ki a bejegyzést. Kivétel, ha nyitott egy minimálisan is arra, hogy másnak eltérő véleménye lehet.)
Sok-sok éve még pici lánykaként megkérdeztem édesanyámat a témáról, miszerint léteznek-e olyan emberek akik a saját nemüket szeretik. Ő elmondta a tényeket nekem mindenféle ítélkezés nélkül, így belém is azt a fajta toleranciát plántálva, amellyel ő is fordul mások felé. Ez a fajta hozzáállásom a mai napig tartja magát és ugyanúgy tudok örülni bármikor és bárkik közt, de őszinte szeretetet látok a világban. Nem vagyok hajlandó ilyen dolgok miatt megvetni bárkit, akár ismeretlenül.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek dolgok, amik nálam is képesek kicsapni a biztosítékot, de azok alapvetően olyanok, amelyek a normális viselkedésen jócskán túl vannak. (Szubjektív megítélésem szerint)
Sokszínű szerelem
Példának okáért ott a Pride. A színtiszta provokáció. Amennyiben ezt lehetne kulturált keretek közt lerendezni, mindenféle magamutogatás, feltűnési viszketegség, gyűlölködés, valamint közszeméremsértés nélkül, akkor felőlem az vonulna fel, aki csak akar. Ilyenkor a két ellentábor egymásnak feszül, miszerint "Egy magát kiművelt emberfőnek tartó ember nem vonulna fel bőrtangában egy pávatollal a hátsójában az Andrássy-n." valamint "A radikálisok minősíthetetlenül viselkedve bírálnak embereket azért, amilyennek születtek." Mindkettőben van valami.. Elvégre az éremnek mindig 2 oldala van.
A melegházasságról..
Egyedülálló szülő-gyermekeivel
Ebben a helyzetben is két hang hallatja magát leginkább. Az egyik oldalról azok, akik a házasság intézményének megszentségtelenítésének tartják, ha 2 azonos nemű kötné össze ilyenformán az életét, a másik részről pedig, hogy ugyanolyan joguk volna törvényesíteni a szerelmüket, mint bárki másnak. Őszintén én az utóbbi táborral értek egyet. A későbbi gyermekvállalás tekintetében pedig közel sem az a "legrosszabb" alternatíva, ha egy gyermek mondjuk azonos nemű szülőkkel nő fel. Mert aki szerint például egy agresszív-alkoholista szülő sokkal inkább formálja pozitív irányba egy kiskölyök jellemfejlődését, annak csak gratulálni tudok és javasolni neki, hogy kezeltesse magát. A homoszexualitás nem felvett szokás a magatartászavarokkal ellentétben. (Amelybe a fentebb említett problémát is beleszámítom.)

Miért nem tudunk egyszer ítélkezés nélkül tekinteni a másságra? Magunkkal kellene foglalkozzunk és a saját portánkon sepregetni, ahelyett, hogy ujjal mutogatunk..
Gondoljunk inkább bele a másik helyzetébe. S, ha nem is értünk feltétlenül egyet, legalább számoljunk el háromig.. Vagy harmincig.